Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - I. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a magyar Duna jégjárására (folytatás)

6 Horváth Sándor leszívás nagy volt a jégtakaró levonult. Az eljárást ötször ismételve a vízlépcső 27 km hosszú duzzasztóterét sikerült jégteleníteni. Tekintettel arra, hogy az 1956/57. és az 1957/58. évi telek enyhék voltak, valamint arra, hogy a 'duzzasztótér rövid, végül arra, hogy a Felső-Duna jégviszonyai a Közép-Dunáénál sokkal kedvezőbbek, ennek a módszernek alkalmazásához hazai viszonyaink között, zord teleken túlzott reményeket fűzni véleményünk szerint nem indokolt. Eljegesedés elleni védelem. A Duna-medence sajátos időjárása következtében a télutói árhullám gyakran már olyankor leérkezik a Közép-Dunára, amikor a Kárpát-medencében az időjárás még zord (11. 3. c. pont). Ez a körülmény parancsolólag előírja, hogy a vízlépcső összes, különösképpen pedig a duzzasztó záróelemei állandóan üzemképesek kell legyenek. Ugyanezt követeli meg az erőtelep hirtelen leállásának (az együttműködő energiahálózat összeomlásának, Netzbruch) lehetősége is. A turbinabeömlőnyílások zárószerkezetei — ha ilyenek vannak — üzemi okokból is állandóan üzemképesek kell legyenek. A mozgatható szerkezet eljegesedésére, valamint az ez elleni védelemre nagy hatással van a vízlépcső égtájak szerinti fekvése, az uralkodó szélirány, valamint a hidegtől védendő (burkolandó), vagy felmelegítendő zárótestek építési módja és nagysága. A duzzasztóművek záróelemeinek eljegesedését a vízzel érintkező felületük túlhűlésének megakadályozásával és tökéletes tömítéssel lehet elkerülni. A nagy duzzasztóművek hatalmas, fémből készült zárótestei jó hővezetők, ezért erős lehűlésüket meg kell akadályozni. Különösen áll ez, lia a záróelemek alvíz felőli oldala északnyugat—északkeleti irányba néz. Ha a zárótesteket nem védenék a lehűléstől, akkor víz felőli oldalukon tekintélyes vastagságú jégréteg kristályosodnék ki, amely mozgatásukat teljesen lehetetlenné tenné (különösen a kettős-kampóstáblák, vagy kettős-kampósszegmens szerkezeteknél). Régebben a záróelemek alvíz felőli oldalát faburkolattal szigetelték; helyesebbnek tűnik azonban a zárótesteket, mint belülről fűthető zárt szekrényeket kiképezni. A lehűlés elleni védelmet szolgálja az a rendkívül gazdaságtalan eljárás is, hogy a gát felett állandóan vékony vízréteget buktatnak át. Ez a módszer csak kedvező szélirány esetén alkalmazható. A zárótestek víz felőli oldalán a jégképződés gyakran megakadályozható a mélyebb rétegek melegebb vizének máileírt felhasználásával. A zárótestek mozgathatóságának biztosítása érdekében meg kell akadályozni a csúszófelületek (görgőpályák) és a csúszó (gördülő) szerkezetek lehűlését, a rajtuk való jégképződést. Ezt elsősorban tökéletes tömítésekkel, azaz ezeknek a szerkezeteknek a csurgalékvíztől való megóvásával és fűtésével érhetjük el. A süllyeszthető zárótesteknél a pillérfülkébe való vízbehatolás elegendő magas oldalpajzzsal megakadályozható. Gondoskodni kell azonban arról, hogy a jég azt el ne görbíthesse és a pillérfalakról el ne nyomhassa. Célszerű őket rugókkal erősen a pillérfalakra szorítani, ha erre a lemez merevsége miatt a víznyomás egyedül nem lenne elegendő. Az oldalhornyokban a hideg levegő távoltartására és a csurgalékvíz levezetésére gyakran alkalmaznak a tömítéshez közvetlenül csatlakozó függőleges facsatornát. A fülkefalak — különösen nagy magasságoknál — nem teljesen sík felületek, ezért a zárótestek sem fekszenek fel pontosan és sok a csurgalékvíz. Ennek keletkezése csak tökéletes tömítéssel akadályozható meg. Különös gond fordítandó a kétrészes zárószerkezetek záróelemei közötti vízszintes tömítés kiképzésére.