Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - V. Kisebb közlemények-Ismertetések

Tározók helykiválasztása 591 Ez a viszonyszám, a tározó relatív vízforgalma megadja, hogy a tározón évente térfogatának hányszorosát kitevő vízmennyiség folyik keresztül. Értéke nagyobb az egységnél. Egységnél kisebb érték esetleg a „teljes hasznosítású tározó"-nál fordulhat elő, mely több esztendő távlatában tárol vizet. Táblázat A javasolt jellemzők értékei néhány tározónál Tiszalöki medertározó kisvíz felett Bánhidai öregtó Hámori.tó Rakacai tározó Dobsinai tározó Visói tározó Tározótérfogat, S, [millió m

3] 50 0,80 0,4 5,5 11,4 2680* Vízgyűjtőterület, F [km

2] 49 700 311 49 250 184 1542 Küzépvízhozam, KÖQ [m

3/s] 465 0,90 0,15 — 2,1 35,65 Fajlagos tározótér, h, [mm] 1006 2,57 8,17 22 62 1750 Közepes lefolyás, KÖL [mm/év] 295 91,4 96,8 ^200 362 730 Relatív vízforgalom, n 294 35,6 11,9 ~ 9,1 5,85 0,42 Évi lepusztulás [mm] —

г 0,008 0,065 — — — Teljes feltöltődés ideje [év] értelmetlen 320 126 ? ? 7 * Teljes hasznosítású tározóhoz szükséges térfogat lenne. (Wosonyi Emil: Hegyvidéki Víztározó Medencék, V. K1947., és V. K. 1948/1.) Érdemes részletesebben foglalkozni a fajlagos tározótér-magasság — = h

s fogalmával, ahol F a vízgyűjtő terület nagysága. Ez az érték a tározó térfogatát — a csapadékhoz hasonlóan — a teljes vízgyűjtőre elosztva, magassággal fejezi ki, A magasság mértékegység jól érzékelhető, könnyen összehasonlítható az évi csapadékkal vagy árvízlevezetés szempontjából a mértékadó záporesővel. A feliszapolódás vizsgálatához a vízgyűjtő terület évi lepusztulásának értékét a földrajzi szakirodalomban szintén ebben a méretben, mm-ben szokták megadni. A tározó helyének kiválasztásakor, amikor egyidejűleg több szempontot is figyelembe véve, sok lehetőséget kell összehasonlítani, komoly segítségei nyújthatnak a jól •érzékelhető mutatószámok. h

s abszolút értékével szemben a tározó relatív vízforgalma, n pedig méret nélküli viszonyszám, így az utóbbi inkább alkalmas különböző, akár egymástól távoleső tározók összehasonlítására. Közvetlenül is jellemzi a tározó vízforgalmát. Meghatározott jellegű vízfogyasztásokat (öntözés, állandó ipari vízfogyasztás) adott éghajlati (lefolyási) viszonyszámokkal összevetve, bizonyára meghatározhatók lennének olyan minimális л értékek, melyek — várható szórásuk mellett is — megkönnyítenék a helykiválasztás munkáját. A tározó tervezésekor ugyanis, mint már említettük, két ellentétes szempontot kell kielégíteni. Egyrészt n értékét lehetőleg nagyra kell választani, liogy mindig legyen elegendő vizünk a tározó táplálására, másrészt л értéke nem lehet túl nagy, nehogy a viszonylag kisméretű tározó idő előtt feliszapolódjék. Nyilván erre vonatkozik U. S. Department of Agriculture (az Egyesült Államok Földművelésügyi Minisztériuma) 1944-es adata

2, mely szerint ahhoz, hogy a feliszapolódás ne legyen nagyobb a tározótérfogat évi 0,5%-ánál, az szükséges, hogy minden km

2 vízgyűjtőterületre 36 000 m

3 tározótérfogat jusson. Ez az előírás olyan vidékekre érvényes, melyeken 0,18 mm a vízgyűjtőterület évi elpusztulása. 1 Az utalást lásd: Central Board Irrigation and Power, Puhl. No. 58, 1956. okt. New Delhi, Chapt, V.: Silling of Reservoirs c. kiadványban.