Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

54 2 Horváth Sándor jéggel lassan gyarapodnak. A Kazán-szorosnak a jégjárás szempontjából játszott szerepe hasonlít a folyami duzzasztómüvek szerepéhez. A zuhatagos szakaszon a jég legkorábban december 7-én jelent meg és legkésőbb március 26-án tűnt el. A jégboitozat legkorábbi képződésének és a jégtakaró legkésőbbi felszakadásának időpontja megbízható adatok hiányában nem állapítható meg. A jeges időszak ténylegesen észlelt leghosszabb tartóssága 80 nap, az állójégé Drencovánál 60 nap volt. A szakaszon szélsőségesen kedvezőtlen időjárás eselén a jeges időszak átlagos tartóssága elérheti a 110 napot is. A Turnu Severin és Sulina (935—0 fkm-ek) közötti Alsó-Dunán a torkolat felé haladva a jégmegjelenés gyakorisága 71%-ról 85%-ra, a beállásé 0 %-ról 76%-ra, a jégmegállási jellemző értéke pedig 0%-ról 75%-ra nő. A jégviszonyok tehát a torkolat felé haladva fokozatosan rosszabbodnak. Ugyanezt mutatja a jégjelenségek átlagos és maximális tartósságainak változása is. Nevezetesen a jeges időszak átlagos tartóssága 21,4 napról 38,9 napra, a beállásé 0,4 napról 27,5 napra, a ténylegesen megfigyelt leghosszabb tartósságok pedig 76 napról 92 napra, illetve 21 napról 85 napra nőnek. A szakaszon a jég legkorábban december 7-én jelent meg és legkésőbb március 31-én tűnt el: a beállást legkorábban december 8-án, a jégtakaró felszakadását pedig legkésőbb március 29-én észlelték. Ezeknek az időpontoknak megfelelően a jég-, illetve az állójég-előfordulás lehetséges leghosszabb tartóssága elérheti a 116, illetve a 112 napot is. A rosszabbodás üteme legerősebb Turnu Severin és Calafat (759 fkm), Giurgiu (493 fkm) és Cälärasi (365 fkm), valamint Galati (150 fkm) és Tulcea (72 fkm) között. Részletes vizsgálatok alapján [10, 21 és 2$] megállapítható volt, hogy a Bráila (170 fkm) feletti szakasz jégtakarója az esetek nagy többségében nincs szerves összefüggésben a Bráila alatti szakasz jégtakarójával. A jégmegjelenést átlagosan megelőző hidegmennyiség értéke (8. ábra) Turnu Severintől Hir^ováig —42 C°-ról —60 C°-ra nő, majd a torkolat felé haladva lassan csökken. A beállást átlagosan megelőző hidegmennyiség a szakaszon nagymértékben változik. Értéke Turnu Severinnél —430 C°, Cernavodánál pedig már csak —90 C°. Innen a torkolat felé haladva értéke Bráiláig —103 C°-ra, majd a Szeret torkolata alatt —123 C°-ra nő, Galatitól azonban a torkolat felé haladva ismét csökken és minimumát, —80 C°-ot Tulceánál éri el. A jégtakaró felszakadását átlagosan megelőző melegmennyiség a szakaszon egyenletesnek mondható ütemben nő. Értéke Calafatnál (791 fkm) +5 C°, Tulceánál pedig +35 C°. A Szeret torkolatánál kisebb törést figyelhetünk meg a görbén. Az eddigiekből levonható az az általános következtetés, hogy bár a Dunán a jég megjelenése rendes jelenség, időbeni eloszlása azonban mind a megjelenés és eltűnés időpontját, mind a jeges időszak tartósságát illetően rendkívül változatos. Még inkább érvényes ez a megállapítás az álló jeges időszakra vonatkozóan (III. táblázat). c) A Devin és Ilok (1880—1298 fkm-ek) közötti Duna-szakasz jég járása A 3.,4. és 7. ábrákból megállapítható, hogy Devíntől lefelé haladva a Duna jégviszonyai a Dráva-torokig fokozatosan romlanak, majd lejjebb Ilokig javulnak. A részletesen vizsgálandó szakaszon a jég legkorábban november 15-én jelent meg Paksnál (1908-ban), azaz 4 nappal korábban, mint az osztrák FelsőDunán és 22 nappal hamarabb, mint az Alsó-Dunán. A jég legkésőbb március 26-án tűnt el (1929-ben) a Baja és Vukovár közötti szakaszon, azaz 8 nappal később, mint az osztrák Felső-Dunán, de 5 nappal hamarabb, mint az AlsóDuna torkolati szakaszán. A jég legkorábban december 8-án állt meg (1925-ben) a Dráva-torkolat felett (Apatinnál), és az álló jégtakaró legkésőbb március 20-án szakadt fel (1940-ben) Mohácsnál és Bezdánnál.