Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

A Közép-Duna jég járása 531 sékleli és hidrológiai viszonyok mellett már a meder morfológiai sajátosságai játszszák a főszerepet [10, 12, 21, 22]. Ha a jég valahol már megállt, a felülről érkező jégtáblák a jégboltozathoz ütköznek és vagy kimozdítják helyéből — és ezzel helyreáll a zajlás folytonossága—, vagy fennakadnak és megkezdődik a folyásiránnyal szemben a jégtakaró felépülése, a folyam beáll. Megjegyezzük, hogy különösen a sebes folyású vizeken a felülről érkező jégtábláknak csak egy része akad fenn a jégboltozaton, más részét a víz a szilárdan álló jégtakaró alá vagy fölé sodorja. A jégtakarót alkotó jégtáblák egymáshoz viszonyított helyzete szerint torlódott, illetve sima jégtakarót különböztetünk meg. Az első a sebes, a második a csendes folyású szakaszokon keletkezik. A jégtakaró felépülési sebessége és kiterjedése elsősorban a jégboltozathoz érkező jégmennyiségtől, azaz a hőmérsékleti, másodsorban a vízhozamtól és sebességtől, tehát hidrológiai, végül pedig a jéggel borítandó vízfelszín nagyságától, vagyis a meder morfológiai viszonyaitól függ. A jégboltozat képződése, illetve a jégtakaró kiépülése esetén a lefolyási viszonyok gyökeresen megváltoznak (1, 14]. Gyakran előfordul, hogy a tél folyamán a jégtakaró hosszabb-rövidebb szakasza megcsúszik; a jégtáblák a lejjebb szilárdan álló jégtakaró alá vagy fölé. illetve egymásra torlódnak, azaz egy hosszabb szakasz jégtakaróját alkotó jégtömeg egy rövidebb szakaszon sűrűsödik. Amennyiben az összecsúszott jégtáblák a lefolyási keresztmetszetet nem szűkítik lényegesen, jégtorlódásról, amennyiben pedig azt jelentősen szűkítik és számottevő duzzasztást okoznak, jégtorlaszról beszélünk. IIa a jégtakaró feletti folyószakaszon a felszín alatti jégképződés élénk, a szivacsos vagy kásás szerkezetű, gomolyagokba összeverődő jégtömegeket a víz a felszínen úszó jégtáblák egy részével együtt a jégtakaró alá sodorja. Az alásodort jég valamely kedvezőtlen helyen megakadva vagy felúszva — több méter vastagon is — a jégtakaró alsó felületéhez tapad és a lefolyási szelvény jelentős részét elzáró jégdugó képződik. A' jégdugók rendszerint a jégtakaró felső végétől nem messze keletkeznek, és már a hideg időszak tartama alatt is jelentős és tartós vízszínemelkedést okozhatnak. A tavaszi felmelegedés a Duna vízgyűjtő területének felső részén rendszerint kiadós esőzésekkel jár és ugyanakkor a hótakaró olvadása is megkezdődik. Mindezek hatására árhullám indul lefele a folyón. Ha az árhullám nem túl heves és csupán kisebb vízszínemelkedést okoz. akkor a víz a jégtakaró alatt — azt megemelve — lefolyhat anélkül, hogy felszakítaná és összetörné. 11a azonban a felmelegedés tartós és az árhullám vízhozama jelentős, az árhullám a jégtakaró felső végét elérve azt felszakítja, összetöri és a jégtáblákat a lejjebb még szilárdan álló jégtakaróhoz szorítja. A táblák vízszintes helyzetükből kibillennek és ha a felmelegedés következtében anyaguk, valamint a helyben álló jégtakaró anyaga szilárdságát már elvesztette, akkor kisebb víznyomásnak sem képesek ellenállni, szétmállanak, és az egész jégtakaró csakhamar felszakad; megkezdődik a jég elvonulása

2. Az árhullám a jégtakarót maga előtt mintegy felgöngyöli. ' Célszerű az idegen nyelvekhez hasonlóan a magyarban is különbséget tenni a telelői jégzajlás (Treibeis, chariage. oszennij ledobod) és a télutói jégelvonulás (Eisgang, débâcle, ves/.ennij ledobod) között annál is inkább, mert a két jelenség oka, lefolyása és következménye, valamint a vízen úszó jégtáblák alakja, méretei és szilárdsága nagymértékben különböznek egymástól. Л télelői zajló- és a télutói elvonuló jeget együttesen mozgójégnek nevezzük a jégtakarót alkotó állójéggel szemben. Nem értünk egyet azokkal, akik a télelői jégzajlást elsődleges, a télutói jégelvonulást pedig másodlagos zajlásnak nevezik. Köztudomású, hogy a Dunán a jégzajlás gyakran egy tél folyamán is szakaszosVéleményünk szerint ilyenkor első, második stb. jégzajlásról beszélhetünk.