Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

54 2 Horváth Sándor Ha az árhullám a hőmérsékleti viszonyok kedvezőtlen alakulása (hőmérsékleti inverzió) következtében nagyszilárdságú jégtakarót talál maga előtt, akkor az a nagyobb víznyomásnak is ellenállva csak fokozatosan törik össze. Az acélos jégtáblák az ugyancsak ellenállóképes szilárd jégtakaróba ütközve vízszintes helyzetükből kibillennek, egymáshoz és egymásra préselődnek. Ilyen esetben a jégtáblák gyakran több km hosszú szakaszon több m-rel a vízszín fölé érve sokszor közel függőlegesen állanak, és a lefolyási szelvény nagy részét elzárva jégtorlaszt képeznek. A víz kénytelen addig emelkedni, amíg a felhajtóerővel együttműködő hidrosztatikai nyomásával a torlaszt felemelni és megbontani képes. A jégtakaró felszakadásakor tehát két fő tényező hat; az árhullám hidrosztatikai nyomása, azaz mechanikai hatása és a felmelegedés hőhatása, amely a jégtakaró szilárdságát és ellenállóképességét csökkenti. Minél nagyobb a hőhatás a mechanikaihoz viszonyítva, annál kedvezőbb körülmények között szakad fel a jégtakaró és vonul el a jég. Ha a hőhatás a mechanikaihoz képest kicsi, vagy éppen negatív értelmű (hőmérsékleti inverzió esete), akkor a jégtorlasz-képződés és vele kapcsolatban a jeges árvíz kifejlődésének veszélye fenyeget [7, 10, 21, 22]. II. A Duna jégjárása 1. A statisztikai adatjeldolgozás módszere A Duna Engelhartszell és Sulina közötti 2200 km hosszú szakaszán mindenekelőtt 65 olyan vízmércét választottunk ki, amelyeknél a jégviszonyokat hosszabb idő óta rendszeresen megfigyelik (1. ábra). A jégadatokról — a szükséges helyesbítéseket elvégezve — az 1900/01—1955/56. évi időszakra állomásonként olyan grafikus kimutatást készítettünk, amely a vizsgált időszak minden egyes telére feltünteti, hogy melyik napokon zajlott a jég és mikor borította jégtakaró a folyót [10]. Elöljáróban (1. a 2. lábjegyzetet) már rámutattunk arra, hogy a Dunán a jégjelenségek egy tél folyamán is szakaszosan lépnek fel, ezért a tanulmányban a jég első megjelenéséről és végleges eltűnéséről, valamint az első beállásról és a jégtakaró végleges jelszakadásáról beszélünk. A kimutatások alapján minden egyes állomásra megállapítottuk a következő jellemző adatokat: a) a jég megjelenésének, illetőleg b) a folyam beállásának legkorábbi, valamint с) a jégtakaró felszakadásának és d) a jég végleges eltűnésének legkésőbbi időpontjait; a szélső időpontoknak megfelelően: e) a jég-, illetve j) az álló jég-előfordulás lehetséges leghosszabb időtartamát

3, g) a jeges, illetve h) az állójeges, valamint i) a mozgójeges időszakok ténylegesen észlelt leghosszabb és j) átlagos időtartamait, végül azt, hogy.

À" j az évek hány százalékában jelent meg a jég, illetve l) állt be a folyam. A jégmegjelenés, illetve a beállás legkésőbbi, valamint a jégtakaró felszakadásának és a jég eltűnésének legkorábbi időpontjai nem szerepelnek, mivel nem minden télen jelenik meg a jég a Dunán és nem minden télen áll be a folyam. A Bratislava és Ilok közötti szakasz jégjárására jellemző adatokat az I. táblázat tartalmazza. Az utolsó oszlopban feltüntetett jégmegállási jellemző az álló3 A lehetséges leghosszabb időtartam alatt a szóban forgó jelenség legkorábbi fellépése és legkésőbbi megszűnése közötti időszak hosszút értjük, feltételezve azt, hogy rendkívül kedvezőtlen időjárási körülmények között a vizsgált jelenség a szélsőséges időpontok közötti időszakban egy télen belül is előfordulhat. "