Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

54 2 Horváth Sándor növése, hanem a víz teljes tömegében és a fenéken képződő, ún. belső- vagy felszín alatti (fenék- és lebegő-) jég okozza. A felszín alatti jégképződésre vonatkozó elméletek már nem egybehangzók és főleg a fenékjég képződése tekintetében térnek el egymástól. Lényegüket tekintve két csoportra oszthatók: a kisugárzásos (radiációs) elmélet követői, élükön Barnessal azt vallják, hogy a fenékjég magán a túlhűlt mederfenéken képződik, a fenék túlhűlését pedig a felette levő vízrétegen keresztüli hőkisugárzással magyarázzák, a konvekciós elmélet követői (főképviselőjük Altberg) szerint a túlhűlt víz a medernek csupán azon a részén alakulhat át jéggé, ahol kristályosodási középpontok vannak. Szerintük a jégképződéshez a kristályosodási gócokon kívül a víz túlhűtött állapota és ebben az állapotban való megmaradása, azaz a felszabaduló kristálgosodási hő elvezetése szükséges. A kristályosodás, véleményük szerint , a vízfolyás minden mélységében, tehát a fenéken is megindulhat. A felszabaduló kristályosodási hőt a turbulens áramlás a felszínre szállítja, ahol azt átveszi a levegő, viszont onnan újabb túlhűtött vízrészecskék kerülnek a mélybe. Barnes és Altberg egymástól független megfigyelései szerint a sebesen folyó vizeken a felszín alatt képződő fenék- és lebegőjég tömege a felszíni jég tömegét három-négyszeresen is meghaladhatja. A felszín alatti jég képződése ma sem teljesen tisztázott, megállapítható azonban, hogy [14, 23]: a) az első jégkristályok megjelenése csak a víz valamivel 0C° alatti (—0,1— -—0,02 C°) hőmérséklete, tehát túlhűtött állapota mellett lehetséges, b) a jégképződéshez kristályosodási középpontok jelenléte szükséges, c) az első jégkristályok megjelenhetnek a víz felszínén, vagy a vízfolyás tetszőleges mélységében a kristályosodási középpontokul szolgáló tárgyakon, d) képződésükhöz bizonyos áramlási sebesség (és a . vele járó turbulens vízmozgás), azaz a felszabaduló kristályosodási hő elvezetése és ezért e) feltétlenül szabad vízfelület szükséges. Lambor szerint szükség van továbbá a kristályosodási középpontok jelentékeny hőkisugárzásához megfelelő időjárási viszonyokra is [13]. Mivel a folyóvizeken a jégképződés a teljes keresztmetszetben történik és a folyamatnál a turbulencia rendkívül nagy szerepet játszik, dinamikus jégképződésről beszélünk. 2. Jégjelenségek a vízfolyásokon A hideg időszak beálltával a vízfolyások csendesebb folyású helyein felszíni-, ún. parti- vagy karéj jég képződik, de megindul a jégképződés a sebesebb folyású helyeken is mind a felszínen, mind azalatt. A felszín alatt képződő lebegő- és fenék jég — amelyeket szerkezetük után együttesen kásajégnek nevezünk — gomolyagokba összeállva a felhajtó erő következtében a víz színére emelkedik. A jégnek ezt a megjelenési formáját szotyajégnek nevezik. A felszínen a gomolyagok összeverődnek, levegővel érintkező felületükön felszíni jégréteg keletkezik, egymáshoz és a partokhoz súrlódnak és kerekded alakú jégtáblák alakulnak ki, megkezdődik a jégzajlás [1]. A hideg erősbödésével a zajlás sűrűsödik, majd a folyónak, a jéglevonulás szempontjából legkedvezőtlenebb szelvényében a zajló jég a partok közé ékelődve, vízszintes irányú jégboltozatot alkotva megáll. Amíg a jég megjelenése és a zajló jég mennyisége elsősorban a hőmérsékleti viszonyok függvénye, addig a jég megálláséinál, a jégboltozat képződésénél a hőmér-