Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - II. Károlyi Zoltán: A Fertő tó vízszínszabályozása

24 Károlyi Zoltán A magyar és osztrák szakkörök [13] [14] megegyeznek abban, hogy a halászat jelentősége igen nagy, a vízállás csökkenése a halállományra káros. A tó változó vízállása nemcsak azért befolyásolja kedvezőtlenül a halállomány nagyságát, mert kisebb vízállásnál lényegesen kevesebb víz van a tóban, így a halak számára kisebb lesz az éltető elem, hanem a tó időnként sekéllyé váló vize a halállomány katasztrofális pusztulását is előidézi a következő okokból: a) Alacsony tóvízállás esetében tartós szélvihar a vizet a szó szoros értelmében áthajtja az egyik tórészből a másikba, minek következtében amott elfbgy a víz és csak pocsolyás iszap marad hátra. Ha ez a viharos szél több napon át állandó erősségű és irányú marad, a halak nagy tömege pusztulhat így el. Erre dr. Varga Lajos több példát is sorol fel idézett munkáiban. Szerinte kis vízállásnál és viharos déli szélnél 80 km

2 terület is szárazra kerülhet, ami a tó területének %-e. b) A sekély víz nagyon kemény télen fenékig befagyhat, ami nemcsak a halállománynak, hanem még az azt tápláló planktonoknak is teljes pusztulását idézi elő. Ilyen katasztrófa után a halállomány még mesterséges ivadék betelepítéssel is csak nagyon lassan és nehezen tud regenerálódni. A közismerten rendkívül kemény 1929. év telén a Fertő 100 napig volt befagyva és a jég 60 cm vastag volt. Ekkor dr. Varga Lajos adatai szerint magyar területen a halállomány 40%-a elpusztult és az egész tavon a befagyott rész területe 200 km

2-re volt becsülhető. c) Kimutatták, hogy a víz tartós megapadásával a halászati eredmények katasztrofálisan megcsökkennek. Ennek oka abban is kereshető, hogy egyrészt a víz ilyenkor bekövetkező nagy felmelegedése, valamint a párolgás miatt előálló nagy töménysége károsan hat a halakra, de a planktonokra is és azoknak nemcsak fejlődését gátolja, hanem egyes kényes halfajtáknak a pusztulását is okozhatja. A felmelegedés következtében (mértek 30°-on felüli hőmérsékletet is) a víz oxigéntartalma megcsökken, úgyhogy sok hal pusztul el a nyári melegben oxigényhiány következtében. A víz sótartalmának, töménységének nagy határok közötti változása a halak és planktonok nagy alkalmazkodását teszi szükségessé, amit nem minden fajta bír ki. d) Ha a tóban nagyon kicsi a vízmélység, a szél okozta hullámverés annyira felkavarhatja a tófenék iszapját, hogy a víz egész sűrűvé válik. Ezt sem tudják a halak és plantonok tartósan elviselni, annél is inkább, mert a rendkívül sok szél folytán kis vízállásnál a víz gyakran híg sár tömeggé válik. e) Az előadott okok, főleg a víz sótartalmának erős ingadozása folytán csak nagy ellenállóképességű halfajták tudnak a tóban megélni. Haempel [13] közli a Fertő tóban végzett biológiai vizsgálatok eredményét, mely szerint a Fertő 1923-ban más vizekhez viszonyítva rendkívül szegény volt haltáplálékban. Plankton elég sok volt, de gazdag állati élet csak a nyugati nádövezetben volt található, míg a keleti rész terméktelen. A Fertőben túlnyomó a sókedvelő (holophil) flóra. Ezért a halállomány zöme kis értékű ím. „fehérhal". A ponty is degenerált fajtájú. Még a legjobban megél a csuka. Szerinte a tó régebben, magasabb vízállások idején 8—10 000 mázsa nemes halat és 1200—1500 mázsa fehérhalat adott, most pedig csak tizedét. Halászok véleménye szerint a magas vízállású évek halászat szempontjából sokkal kedvezőbbek. Megerősítik a mondottakat Reinsch adatai [21], melyek szerint 1909 előtt a tónak viszonylag gazdag halállománya volt, 1894-ben az önálló halászok száma 22,