Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - I. Dégen Imre: A víztározás és népgazdasági jelentősége

1,8 Soós Gábor alkalmazásával — mielőbb gazdaságosan kiépíthetők legyenek, villamosencrgia fejlesztés céljára is. 2. A hidraulikus energiatározók létesítésével az energiagazdálkodás teljesen egyetért, de szükséges, hogy azok gazdaságosságának mérlegelésénél messzemenően figyelembe vegyék a magyar villamosenergiarendszer termelési és teherelosztási viszonyait. 3. A meglévő hőerőművek és a hazai szénvagyonunkra telepíthető további hőerőművek vízellátását az országok vízgazdálkodás fejlesztési programmjának keretében biztosítani kell. A két gazdálkodási ág szakembereinek együttműködése révén azt kívánjuk elérni, hogy az ország energiaszükségletének a belső energiaforrásainkból fedezhető része növekedjék és energiamérlegünk ezáltal is kedvezőbben alakuljon. о Y VÍZTÁROZÁS SZEREPE AZ ÖNTÖZÉSES NÖVÉNYTERMESZTÉS FE JLESZTÉSÉREN DR. SOÓS GÁBOR a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési főigazgatóságának vezetője Országunk éghajlati viszonyai közölt a lehullott csapadék több tízéves átlaga csak olyan nedvességmennyiséget biztosít a növénytermesztés számára, amely általában közepes, vagy valamivel jobb termések elérését teszi lehetővé. A csapadék eloszlása is nagyon szélsőséges, és nem mindig abban az időben jelentkezik, amikor a növénytermesztésnek a vegetációs periódus szempontjából éppen szüksége lenne rá. Ezért alapvető kérdés, hogy az időszakosan feleslegként mutatkozó vízmennyiségeket miként tudjuk tárolni arra az időszakra, amikor a mezőgazdasági termelésnek, közelebbről a növénytermesztésnek, arra szüksége van. Tehát nem a feleslegek elvezetése, hanem a gazdaságos megtartása a fő kérdés a mezőgazdasági termelés szempontjából. Ez a tény egyúttal azt is alátámasztja, hogy a mezőgazdasági termelésben a víztározásnak igen nagg jelentősége van. Ahhoz, hogy a feleslegként mutatkozó vízmennyiséget a növénytermesztés céljára tároljuk, illetőleg a növénytermesztés időszakonként jelentkező vízhiányát pótoljuk, két lehetőség van. Az első ilyen lehetőség — amely széles körben megvalósítható, és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek viszonyai között a gépesített talaj műveléssel már most is elérhető —- a talajok mély művelésével, és a korszerű talajművelési módszerek általános elterjesztésével a lehullott csapadék tartalékolása és megőrzése a növények számára. A másik lehetőség pedig az, hogy a mezőgazdaságban, illetőleg ezen belül a növénytermesztésben időszakosan jelentkező vízhiányt mesterséges úton, öntözéses termesztéssel a rendelkezésre álló természetes vízforrások és mesterséges víztárolók vizének felhasználásával pótoljuk. Itt kapcsolódik tehát a víztárolás, mint termelés fejlesztési lehetőség a mezőgazdasági termeléshez. Ezért volt helyes a víztárolás kérdéseinek ilyen széleskörű és előrelátó felvetése, mert a mezőgazdaság számára rendelkezésre álló vízkészlet célszerű és gazdaságos felhasználása alapvetően befolyásolja a mezőgazdasági, közelebbről a növényi termékek termelési költség-alakulását. Országunkban, becslések alapján, a mezőgazdasági termelés számára rendelkezésre álló vízkészlet mintegy másfél millió kat. hold öntöző termesztést tenne lehetővé.

2 Természetszerű, hogy a öntöző termelési lehetőségek kihasználása csak fokozatos lehet, és az öntözés fejlesztése során, a területi elhelyezésnél figyelembe "-]'./. a másfélmillió líat. hold az öntözéseink elméleti felső határának tekinthető. A vízkészletünk nagyjából elegendő lehet ekkora terület önlözésére, de kisebb az a terület, amelynek öntözése reális és gazdaságos. Ugyanis vízkészletünk zöme a Dunában és a Drávában van, s a víz átvezetése az öntözendő, területekre igen bonyolult és költséges. (Szerk.)