Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - VI. Rétháti László: A talaj kapillaritásának mérnöki vonatkozásai

140 Rétháti László Az agyagok vízzárósága ellen szól az is, hogy kötött talajokban igen gyakran észlelünk talajvizet (ha lassan gyűlik is a fúrólyukban össze), és egyetlen olyan esetet sem figyeltünk meg, hogy a környező talajvíztömegbe ékelődő agyaglenese ne tartalmazna gravitációs vizet. Az lehetséges, és gyakori is, hogy a nyomás alatt álló víz csak akkor tör fel a fúrólyukban, ha a réteghatárt cm-ekre megközelítettük, de ha ugyanott a nyugalmi szinl alá nagyobb felületű aknát mélyítünk, abban a gravitációs víz előbb-utóbb beszivárog. A kérdéssel azért foglalkoztunk részletesebben, mert a hazai gyakorlat még általában nem tudott elszakadni attól a szemlélettől, mely a kötött talajok viselkedésével kapcsolatban kialakult. Igen hasznos lenne véleményünk szerint, ha ezt — a gyakran veszélyes — álláspontot minél több hazai megfigyeléssel igyekeznénk megcáfolni. 10. Gyakorlati alkalmazás A laboratóriumi kísérletekből leszűrt eredmények gyakorlati felhasználásának egyes lehetőségeire igyekeztünk a megfelelő fejezetekben rámutatni. Befejezésképpen ezt néhány, a mérnöki gyakorlat területéről vett példával kívánjuk kiegészíteni. a) Víztartalom-változások talajvízszintingadozás hatására A kísérletek szerint (4. fejezet) a talaj telíthetősége eredeti víztartalmának is függvénye. Feltehető ezek szerint, hogy a talajvízszint emelkedése esetében az új szint felett kialakuló „egyenletes telítettségű tartomány" relatív nedvessége (víztartalma) kisebb lesz, mint amit a laboratórium száraz talajokra megállapít. Ha a talaj eredeti víztartalom-eloszlása az ideális kapilláris egyensúlyi állapotnak felelt meg, azaz relatív nedvessége a mélységgel fokozatosan nőtt, az új víztükör felett annál nagyobbfokú telítettség alakul ki, minél magasabbra emelkedett az fel eredeti helyzetéből. A víztükör első néhány dm-es emelkedése könnyen bekövetkezik, mert a magas telítettségű zónák (a „nyílt" tartomány alsó része) kevés víztöbbletet igényelnek. Később a feltöltődés egyre lassúbb lesz; nagyobb a vízmentes pórusok száma, ugyanakkor nagyobb mértékig is telítődhetnek. b) A kapillárisán szállított vízmennyiség Sok olyan gyakorlati feladat van, ahol azt szükséges számítanunk, hogy milyen vízmennyiség áramlik át kapilláris úton a szabad víztükörtől mért valamely magasságban. A kérdés eldöntésére olyan laboratóriumi vizsgálati módszert kell megválasztanunk, mely lehetővé teszi a) a kialakuló sebesség és b) a keresztmetszet relatív nedvességének mérését vagy számítását. A keresett vízmennyiség q = v n • г (28) ahol V a látszólagos sebesség, n az aktív hézagtérfogat. A sebesség az egyenletes telítettségű zónában h

c, efölött a hatványparabola a és b állandói segítségével számítható; utóbbi esetben megvan a lehetőség az extrapolálásra is. A relatív nedvesség meghatározható a 4. és 5. fejezetekben leírt módszerekkel; extrapolálásra a (24) egyenlet alkalmazását javasoltuk.