Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - V. Szitkey László: Közműves jellegű vízellátásunk 1957. év végén

Közműves vízellátásunk 71 Müveink többségénél a kapacitást a vízadóképesség határozza meg. Csak felszíni vízkivétel, vagy egészen szerencsés hidrogeológiai adottságok (pj. jelenleg még Miskolc) mellett nyílik víznyerő létesítmény építése nélkül lehetőség a szivattyúk teljesítőképességének nagyfokú emelésére. A szivattyúk kapacitása a legritkább esetben határozza meg a művek teljesítőképességét, mert ennek emelése viszonylag kis befektetést kíván. Csak vízhiánnyal nem küzdő műveknél fordul elő. A csőhálózat szállítóképességének meghatározó szerepe már gyakoribb, mert a főnyomóvezetékek bővítése, illetve új főnyomócsövek fektetése igen költséges. Az utóbbi években a víztermelési kapacitás számottevően bővült, de üteme elmaradt az igények emelkedésétől ; az ipar rohamosan növekedő szükséglete a kapacitásbővülést csaknem teljes egészében lekötötte. A végrehajtott vízműfejlesztések során a kapacitás bővítésének módja attól függött, hogy az ismertetett tényezők közül melyik volt mértékadó. Budapesten pl. az északi víztermelő telepek fejlesztése, a margitszigeti és szigetszentmiklósi vízművek, továbbá több kisebb telep (cinkotai kutak stb.) létesítése mellett a szűknek bizonyult főnyomóvezetékhálózat bővítésével is emelték a kapacitást. Legtöbb városunkban a vízadóképesség emelésére volt szükség, jelentős új telepek épültek Debrecenben, Pécsett, Székesfehérváron (Csóri források bevezetése), Győrött stb. A termelés gazdaságosabbá tétele, valamint új területeknek bekapcsolása érdekében létesült Miskolcon az Anna-források vízének gravitációs levezetése Diósgyőrre. A szivatyúkapacitás bővítésével és új főnyomóvezeték építésével fejlesztették a szolnoki vízművet. Vízellátó berendezéseink víztermelési kapacitásának megoszlását a felhasznált vízkészletek között a III. táblázat mutatja. Hazánkban felszíni vízkivétel Szolnokon, Siófokon, Balatonföldváron, Mátrafüreden, a törpe vízművek közül Sárospatakon van. A forrásvizek többsége karszt eredetű. Legjelentősebbek: Pécsett a Tettyeforrás, Miskolcon a Tapolca-, Anna- és Tavi-forrás, Pápán a Tapolcafői források, Székesfehérvár mellett a Csóri források, a veszprémi források. A legtöbb vízmű a vizet folyóparti kavicsrétegekben tcirolt felszínhez közeli készletekből termeli. Ilyen parti szűrésű kútrendszer van Budapesten kívül Győr, Esztergom, Vác, Sztálinváros vízműveinél. Amíg a Duna mentén általában nagyobb vízmennyiség kivételét biztosító vastag, előnyös szemnagyságú, vízdús kavicsrétegek találhatók, addig a Tisza és többi élővízfolyásunk környékén ezek ritkák. Ezért az alföldi városok vízellátásában a mélységi vizek játszanak fontos szerepet. Ezeket más vízbeszerzési lehetőség hiányában az ország egyéb területein is igénybe veszik. A felhasznált vízkészletek jellege egyben a víztermelő berendezéseket is meghatározza. A felszíni vízkivételi művek, illetve forréisfoglalások egyértelműen kapcsolódnak a táblázatban feltüntetett első két vízkészlet fajtához. A felszínhez közeli vízkészletek kitermelése ásott-, aknás- vagy csőkutakkal, kedvező kavicsrétegek és nagy vízszükséglet esetén korszerűen csápos kutakkal (Budapest, Dorog— Esztergom, Sztálinváros) ritkábban galériákkal (Budapest, Kossuth Lajos tér) történhetik. A mélységi vizek feltárására nagy többségben fúrt kutak szolgálnak. A karsztvizek kitermelésére néhány helyen vízakna épült, így Tatabányán (lejtakna), Várpalotán, Pécsett, Hévízen, Tokodon, Pilisszentivánon stb. A mélységi vizek közé soroltuk a bányamüvelés tiszta zsompjaiból ivóvíz céljára kiemelt bányavizeket, de ezek mennyisége — 5100 m

3/nap — országos viszonylatban nem jelentős. Bányavizet 10 vízellátó művünk használ : Csolnok, Ebszőnybánya,