Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - V. Szitkey László: Közműves jellegű vízellátásunk 1957. év végén

72 Szitkey László III. táblázat — Tabelle III Vízellátó műveink víztermelési kapacitásának megoszlása a felhasznált vízkészletek között az 1957. december íil-i állapotnak megfelelően Verteilung der Wassergewinnungskapazität der ungarischen Wasserversorgunswerke zwichen den benützten Wasservoräten, Lage 31. 12. 1957. Megnevezés Felszíni víz Forrásviz Felszínhez közeli rétegvizek Mélységi vizek 1000 m

3 % 1 1000 m» 1 % 1000 m

3 ! % 1000 m

3 I % 1 2 3 4 5 6 1 7 8 1 9 1. Budapest _ 0,0 0,0 638,6 99,8 1,5 0,2 2. Nagy vízmüvek 14,0 8,8 43,6 27,2 39,7 24,9 62,7 39,1 3. Közpes vízművek .... 3,2 2,9 6,5 6,0 56,3 51,1 44,4 40,0 4. Kis vízművek 0,6 1,9 7,8 24,9 10,9 31,8 13,0 41,4 5. Városi vízművek összesen 17,8 1,9 57,9 6,0 744,5 79,3 121,6 12,8 6. Törpe vízművek 0,1 0,6 3,8 24,2 2,7 17,0 9,2 58,2 Vízelvezetések — 0,0 — 0,0 — 0,0 39,0 100,0 7. Falusi jellegű művek összesen 0,1 0,2 3,8 6,9 2,7 4,9 48,2 88,0 8. Vízellátó művek összesen 17,9 1,8 61,7 6,2 747,2 74,9 169,8 17,1 Bemerkungen : Die Kolonnen: 1. Bennenung. 2—3. Oberflächenwasser. 4 — 5. Quellenwasser. 6—7. Oberflächennahes Schichtenwasser. 8 — 9. Tiefenwasser. Die Beihen: 1. Grosswasserwerk Budapest. 2. Andere Grosswasserwerke. 3. Mittelgrosse Wasserwerke. 4. Kleinwasserwerke. 5. Stadlwasserwerke insgesamt. 6. Zwergwasserwerke. 7. Wasserableitung. 8. Ländliche Wasserwerke insgesamt. 9. Wasserversorgungswerke insgesamt. Dudar, Farkaslyuk, Halimba, Iszkaszentgyörgy, Királd, Padrag, Tatabánya és Ürkút. A termelt víz minősége többségében megfelelő. Víztisztító berendezés azonban a nyílt vízkivételeket nem számítva nem mindenütt létesült, ahol pedig erre a víz főleg vas-, mangán- és szabad szénsavtartalma miatt szükség lett volna. A víztermelés-kapacitással függ össze a közműves jellegű ivóvízellátás egyik fontos mutatója, az egy ellátott főre jutó napi vízmennyiség, a fejadag. A mutató kiszámítása többféle módon történhetik. Értelmezhető a mutató úgy is, hogy éves átlagban a tényleges háztartási vízfogyasztásból naponta hány liter víz jut egy fogyasztóra. Ez a lakosság kultúrszínvonalára jellemző. Gyakran előfordul, hogy a fejadagszámításnál az ipari vízfogyasztást is figyelembe veszik. Ez szerintünk helytelen módszer, mert az ipari vízelvonás fokától függően torzítja az adatokat. Általában ezt a számítási módszert csak ott alkalmazzák, ahol az ipari fogyasztásnak elválasztása a háztartási felhasználástól nem lehetséges. Az I. táblázat 16. rovatában feltüntetett adatok a napi víztermelési kapacitásból az iparivíz felhasználást leszámítva a háztartási fogyasztás részére megmaradó vízmennyiség és az ellátottak számának hányadosát tünteti fel. A városi vízműveknél az átlagos napi fejadag 150 liter, ezen belül Budapesten 168, a vidéki városokban 122 liter. A 168 literes fejadag a világvárosi méretű