Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

öllős: Vízvezetékek szivárgása 435 1. A laboratóriumi vizsgálatok elvégzéséhez egy 0,62 m x 1,20 m keresztmetszetű és 5,00 m hosszúságú homoktestet 0,12 m vastagságú cementtéglafallal vették körül. A vízvezetéki csövet a fenék felett 5 cm magasságban elhelyezett 4 cm lS-jű vinidur cső jelképezte. A cső falában, annak végétől 0,75 m, 2,50 m és 4,25 m távolságban 1 mm átmérőjű furatokat készítettek. Ezek töltötték be a szivárgási helyek szerepét. Az izotópoldat 0,18 atm. nyomást előállító magastartályon keresztül jutott be a csőbe. Rádióindikátorként Zn—65 cinkizotóp szerepelt (1. táblázat). 30 perc után a csőből az izotópoldatot elvezették és a csövet átöblítették. A tulajdonképpeni mérések elvégezhetősége céljából ezután a cső tengelyén áthaladó függőleges síkban a csőkerület felső részéig leérő 3 cm átmérőjű furatokat létesítettek. Ezekbe süllyesztették le sorban a Geiger—

Müller féle számlálót. A kapott impulzus/perc értékeket 25 cm távolságonként történő szondázás esetében az Ja, az 50 cm távolságonként való mérés adatait pedig az Jb ábra mutatja. Az ábrák azt bizonyítják, hogy a szondázás alapján történő mérési módszer valóban megbízható módon adja meg az elszivárgás helyeit. 2. A Geiger—Müller-féle számlálónak a csőben való mozgatása esetében azonban a számláló és az oldat között mindenkor jelentkezik a cső anyagának gamma sugárzási abszorpciója. Nagyságának felderítése céljából a betoncső egyes szakaszai különböző vastagságúak voltak. Elszivárgást 4 helyen idéztek elő. A 0,18 atm víznyomás fenntartása után a csövet kiöblítették. Ezután a Geiger—Müller-féle számlálót a vizsgált csőszakaszon végighúzva közben 25, illetőleg 50 cm távolságonként megállva, a cső hosszában kapott impulzus/perc értékeket a 2. ábrán levő folytonos vonalak mutatják. Szaggatott vonal tünteti fel a kétféle mérési módszer összehasonlíthatósága céljából a 25 cm-es távolságonként való szondázással nyert, adatokat. 2. ábra. A Geiger—

Müller féle számlálónak a csőben történő mozgatásakor kapott eredmények. Az ábra jól mutatja, hogy a mérések alapján a szivárgások helyei határozottan felfedezhetők. A kétféle mérési módszer adatainak összehasonlításából viszont kitűnik az, hogy a betoncsőnek meglehetősen nagy a sugárzáselnyelő képessége, ami a mérések szempontjából kedvezőtlen annál is inkább, minthogy a cső porozitása és így elnyelőképességének mértéke nem tekinthető a cső hosszaimentén állandó értékűnek.