Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

öllős: Vízvezetékek szivárgása 433 sugárzást kibocsátó rádióaktív oldattal töltik meg. Legalább 30 percig nyomást hozva létre a csővezetékben, a víz az esetleges hézagokon keresztül kiszivárog a talajba és a cső külső oldalának környezetében rádióaktív gócok keletkeznek. A földfelszínről lesüllyesztett furatokon keresztül a Geiger—Müller-féle számláló készüléket a csővezetékhez leeresztve, szondázással ki lehet tapogatni a szivárgás helyét és következtetni lehet annak mértékére. Ez a módszer bármilyen kismértékű szivárgás kimutatására alkalmas. 2. Az átfolyásos módszert a nagyobbmértékű szivárgások felderítésére célszerű alkalmazni. A módszer lényege az, hogy a csőbe néhány cm

3 rádióaktív oldatot juttatva, az előre kiválasztott 2 szelvényben meghatározzák a Geiger—Müllerféle számlálóval a rádióaktív vízgóc átfolyási időpontját, amiből — ismerve a •szelvények távolságát — a vízmozgás sebessége számítható. Ha — változatlan csőátmérőnél — a szelvények között a sebesség csökken, a vizsgált szakaszon legalábbis egy szivárgási helynek léteznie kell. A szivárgás helye közelítőleg a következő egyenlet alapján számítható: «hol T a vizsgált csőszakaszhoz tartozó átfolyási idő; x a szivárgási hely távolsága a szakasz kezdetétől; t a vizsgált csőszakasz hossza; a víz átfolyási sebessége a kezdeti szelvényben; v.

2 a víz átfolyási sebessége a végső szelvényben. A (1) egyenletből a szivárgási hely távolsága: Ennek az utóbbi módszernek az alkalmazása nagyobb sebességű vízmozgások esetében célszerű, és az átfolyási idő bizonytalanságai miatt a (2) egyenlet csak közelítés. A vízmozgás sebességének csökkenésével egyidejűleg ugyanis a rádióaktív oldat a cső keresztmetszetében egyre inkább szétterjed, ami a mérések szempontjából kedvezőtlen. A vázolt eljárásból kiindulva a Lengyel Tudományos Akadémia Gdánszki Vízépítési Kutató Intézetében Molisz R. professzor és Makowski J. mérnök beható vizsgálatokat folytatott az elszivárgások mérésének gyakorlati lebonyolítására vonatkozólag. A" következőkben összefoglaljuk kutatásaik eredményeit. Az alkalmazható izotópok kiválasztása Az összes ismert rádióaktív izotópok száma kb. 900. Ezek: aj az ún. fél-hasadási idő — amely 10~

8 másodperc és sok milliárd év határok között mozog, b) a kibocsátott sugárzás fajtája. c) a kibocsátott sugárzás energiája, d) a kibocsátott sugárzás kvantumjainak egy hasadásra eső mennyisége, — mint jellemző tulajdonságok — szerint különböznek egymástól. A cső- és a csatornahálózatból való elszivárgás felderítésére és mennyiségi kimutatására olyan izotópok alkalmazhatók, amelyek az alábbi követelményeknek felelnek meg: a) vízben jól oldódó vegyületeket alkotnak, amelyek nem vonódnak ki enyhén savas vagy lúgos közegben;