Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

432 Kisebb Közlemények A felületi erózió nagyságát 3 m hosszú és 1 m széles kísérleti parcellákon mérik, amelyeknek alsó szélén felfogó csatorna vezeti el a vizet. A terep hajlása 35—40%, az erdőben 47%. Idézzünk néhány kísérleti eredményt: Nyers talaj Humusszal borított talaj Aira-füvel benőtt talaj Fenyőtűkkel borított erdei talaj Évi lefolyási tényező % Lemosott hordalék g/m

2 17 1500 4 50 0,2 0,0 1 4 Különösen nagyfokú az erózió a rönkcsúsztatás helyein, amelyek valósággal nyílt sebei a felszínnek. A kísérleti terület mérőbukóinál mérik a hordalékot is. Az évi hordalékbozam a tarvágáson 56 t/km

2 iszap és 2,0 m

3 kavics, az erdőben 18,5 t/km

2, ill, 0,05 m

3. Amíg a lefolyást csak a talaj vízkészlete táplálja, a víz iszaptartalma mindkét vízgyűjtőn megegyezően 5—10 mg/I, de árvízkor a kopáron 550 mg/l-ig is megemelkedik, míg az erdős területen sokkal kisebb mértékű a növekedés. Érdekes a lebegő hordalék mennyiségének a vízhozam szerinti mérése. Ebből a célból 6 vízmintavevő palackot helyeznek a bukó feletti csillapító-medencébe. A palackok szája különböző magasságban van, és zárókupakjuk úszóval kapcsolatos úgy, hogy az emelkedő víz sorra zárja őket. így 6 különböző átbukási magasságnak megfelelő vízhozamnál veszik a mintákat. Eredményeket még nem közölnek. VÍZVEZETÉKEK ÉS SZENNYVÍZCSATORNÁK SZIVÁRGÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE RÁDIÓAKTÍV IZÓTOPOKKAL Öllös Géza 628.15 + 628.2 : 624.131.6 : 539.16 Irodalom Rudolf Molisz, Jerzy Makowski: Próby wykrywanie przecieków kanalizacji za pomoca izotopów promieniotwórczych. — Archiwum Hydrotechniki. Tom. V. 1958. Zeszyt 2. Vízvezeték- és csatornahálózatból a környező talajba történő elszivárgás ellenőrzése, illetőleg az elszivárgó víz mennyiségének meghatározása mind műszaki, mind gazdaságossági szempontból alapvető fontosságú. A hálózatból elszivárgó víz átáztatja a környező talajt, aminek következtében gyakran az úttestek és járdák süppedése következik be, vagy esetleg a szivárgás hatására előálló egyenlőtlen süllyedések miatt a csővezetékhez közeli építmények is megrongálódnak. A műszaki szempontokon kívül, ha a vízvezetékhálózatból történő elszivárgás nagymértékű és számos helyen fordul elő, a hálózat működése gazdaságtalanná is válik. A szivárgás helyének megkeresése a még földeletlen csővezeték esetében viszonylag könnyű feladat. Régi — már működésben levő — vezetékeknél azonban a szivárgás helyének és mértékének meghatározását az eddigiekben csak nagyon bizonytalanul lehetett elvégezni. A kisebb mértékű szivárgásokat pedig csak a csővezetéket borító földréteg teljes eltávolítása alapján lehet felderíteni. A rádióaktív izotópok alkalmazásán alapuló mérési eljárás bevezetése a szivárgások meghatározása tekintetében döntő jelentőségűnek bizonyult. Az eljárást először áz angliai norvelli Magkutató Intézet (Atomié Energy Research Establishment) 1952-ben vezette be. Az eredeti elgondolás szerint az alkalmazás elvileg kétféle módszer szerint lehetséges. 1. A sztatikus módszer elsősorban vízvezetéki csöveknél alkalmazható. Valamely kiválasztott csővezetékszakasz két végét vízzáróan elzárva, a csövet gamma