Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - II. Kovács György: Talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján

« 352 Kovács György azonban, hogy talajvízmegfigyelő kútsorok még nem voltak. Ezért a számításokat a hosszú ideig tartó kisvíz idején végzett vízhozammérések alapján végezték el, a folyó szelvényenként meghatározott vízhozamváltozásaiból kiindulva. Minthogy az általuk meghatározott értékeket a természetes vízfolyások vízhozam változásait befolyásoló tényezők módosító hatása — amely régebbi vizsgálataink szerint a Vásárosnamény—Záhony—Tiszabercel közötti Tisza-szakaszon igen jelentős — továbbá a vízhozammérések hibája is terheli, ezt az utóbbi értéket kevésbé megbízhatónak tartjuk. A vízháztartási vizsgálatok alapján számított értékekből meghatároztuk következő lépésként az egységnyi nyomómagassághoz tartozó szivárgó vízhozamot. Figyelembe vettük a közelítő hidraulikai számításokkal becsült értékeket is és az Ubell K. által számított elszivárgó vízhozamot. Mindezek alapján és a biztonságot tartva szem előtt a két szelvény adataiból a nagyobb értékhez közelebb az egységnyi nyomómagassághoz tartozó beszivárgó vízhozamot 8 l/s • km-es értékben állapítottuk meg. Megjegyezzük, hogy ugyanezt az értéket az Elba völgyében a német előírások 50 l/s • km-ben adják meg. Tekintetbe véve azonban, hogy ott a vízvezetőréteg durva homok és kavicsos homok, a Bodrogzugban feltárt finomhomokokhoz viszonyítva azok szivárgási tényezője minimálisan tízszeresre becsülhető, így az általunk felvett érték nincs ellentmondásban a német adatokkal, azokkal jó egyezőnek, biztonságosnak mondható. A szivárgás fajlagos értékének az elmondottak szerint történő számítása után a következő lépés az egyes csatornák mértékadó terhelésének a megállapítása volt. Meghatároztuk ezért a duzzasztás előtti átlagos talajvízfelszín és a duzzasztott folyó vízszintje közötti nyomómagasságot. A 12. ábrán feltüntettük azokat a szelvényeket, ahol a nyomómagasság 2,5, 3,0, 3,5, 4,0, illetőleg 4,5 m. Jelöltük továbbá azokat a folyószakaszokat, ahol a felsorolt nyomómagasságoknak megfelelően 20, 24, 32, ill. 36 l/s • km beszivárgó vízhozammal kell számolnunk. Ennek megfelelően számítottuk azután az egyes csatornaszakaszok vízgyűjtője által érintett folyópartok arányában a szivárgással összegyűjtendő. vízhozamot. Ezt a vízgyűjtőterületekre jellemző számértéket minden területen külön-külön feltüntettük, majd — a tokaji torkolathoz tartó eséssel kiépített egységes vízgyűjtő rendszert feltételezve — szelvényről szelvényre összegeztük a lecsapolórendszerrel összegyűjtendő és elszállítandó vízhozamot. Az így kapott, és az egyes szelvények méretezése szempontjából mértékadó vízhozamokat a csatorna szelvényei mellett adtuk meg. Az utolsó szelvény vízhozama megadja számunkra azt, hogy mintegy 1,0 m

3/s vízhozamot kell eltávolítanunk állandó szivattyúzással a Bodrogzugból, ha a talajvíz duzzasztás előtti átlagos helyzetét kívánjuk biztosítani. Az említetteken kívül a helyszínrajzon megadjuk a természetes állapotban kialakult átlagos talájvízfelszín három pontjának közelítő, magassági adatát is a főgyűjtő vonala mentén. A számítások végeredményeként tehát megállapíthatjuk, hogy a bodrogzugi vízmentesítés tervezése során 1,0 m

3/s vízhozamra kell kiépítenünk a lecsapoló rendszerünket és a szivattyútelepen ilyen mértékű állandó átemelésről kell gondoskodnunk akkor, ha a duzzasztás előtti átlagos talajvízhelyzetet kívánjuk biztosítani. Tekintettel arra, hogy az évi átlagos jellemzőből meghatározott talaj vízháztartási jelleggörbét a duzzasztás után kialakult legmagasabb talajvíz felszínnel hoztuk kapcsolatba, így a meghatározott számérték biztonságosnak