Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - II. Kovács György: Talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján

Talajvízáramlás hozama 351 Számításainkat a két bemutatott szelvényben 500 m-ként felvett függélyekben hajtottuk végre, és az így meghatározott adatokat egy-egy szakaszon belül átlagértéknek fogadtuk el. A területegységre vonatkozó adatokból megállapítottuk a szakaszokon bekövetkező többletpárolgás évi átlagos értékeit, amelyet összegezve megkaptuk a szelvény környezetében a folyók felől egységnyi széles sávon beáramló vízhozam értékét. Ebből, a dimenzió helyes figyelembevételével, meghatározhattuk azután az 1 km széles sávon másodpercenként beáramló vízhozamot. A számításokat elvégezve azt találtuk, hogy az I. szelvényben a Bodrog felől 29,3 l/s, a Tisza felől pedig 28,4 l/s vízhozam beáramlása valószínű km-ként. A nyomómagasság itt az átlagos talajvízfelszín felett 3,5 m-re tehető. A II. szelvényben mintegy

T 2,5 m-es nyomómagasság mellett a beszivárgó vízmennyiség mindkét folyó felől egyformán 16,0 1/s-ra adódott. Végeztünk ellenőrzésként különböző hidraulikai számításokat is a vízvezető réteg szivárgási tényezőjét k = 105 m/s értékre becsülve. A hidraulikai számításokban azonban a szivárgási tényezőn kívül nagyon bizonytalan a határfeltételek felvétele is. Az árvédelmi töltéstől 100 m távolságban levő csatorna által összegyűjtött vizet igyekeztük becsléssel meghatározni. A vizet vezető rétegsor fedőrétegét teljesen vízzárónak véve fel, számoltunk potenciáláramlás esetében kialakuló elliptikus áramképpel és durva közelítésként a 100 m hosszú rétegben párhuzamosan áramló vízzel is. Minthogy azonban mélyebb fúrásaink nincsenek, a vízvezető réteg alsó határolása teljesen bizonytalan. A közelítő számítások ezért csak durva tájékoztató jellegűek. Jó egyezést mutatnak azonban a vízháztartási vizsgálatok alapján kapott értékekkel, mert — 2,5 m-es nyomómagasságot véve figyelembe — az előző 16 l/s • km értékkel szemben azt mutatták, hogy a szivárgó vízmennyiséget 15—25 l/s • km-re becsülhetjük. A két szelvényre számított két vízhozam egységnyi nyomómagasságra való átszámítása nem ad teljesen egyező értéket. Ez azonban jól egyezik az ugyanitt végzett egyéb megfigyelésekből számított eredményekkel. Ubell K. ugyanis az 1954 januári és februári talajvízfelszín alakulásából számította a talajból a folyók felé áramló átlagos vízhozam értékét. A folyók tartós alacsony vízállása és a fagyott talaj, amelyen keresztül feltehetően sem táplálást nem kapott a talajvíz, sem párolgása nem lehetett jelentős, lehetővé tette a kiürült térfogatból a feszültségmentes hézagtérfogat figyelembevételével a szivárgó vízhozam számítását. Az így meghatározott érték all. szelvényben a két folyó felé összesen 22,5 l/s • km az I. szelvényben pedig a Bodrog felé 11,8 l/s • km, a Tisza felé pedig 13 l/s • km volt. Tízek az adatok azonban nemcsak azt igazolják, hogy a felső szakaszon kissé finomabb vízvezető réteget kell feltételeznünk, hanem számszerűen is igen jól egyeznek az általunk számított értékkel, ha megjegyezzük, hogy a vizsgált időszakban a szivárgást létrehozó víznyomás 2,5—3,0 m-re volt becsülhető. Megkell említeni, hogy az 1940-es évek elején Mosomji E. és Mátrai 1. vezetésével történtek meg az első kísérletek a tiszalöki duzzasztás következtében várható szivárgások nagyságrendjének meghatározására. Az Ubell K. által végzett számításokhoz hasonlóan a folyók alacsony vízállásainak idején igyekeztek megállapítani a talajvíz vízveszteségét, hogy ennek az értéknek ismeretében becsülhessék a fordított helyzetben, a duzzasztott folyószakaszok felől beáramló vízmennyiséget. A mérések végeredményeként a talajvíztáplálást, egységnyi nyomómagasságra vonatkoztatva 30 l/s • km-re becsülték. Meg kell említeni