Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - II. Kovács György: Talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján

Talajvízáramlás hozama 345 gálataink mutatták, tovább csökkenthetjük az észlelési pontok szóródását olyan módon, hogy az adatokat a lefolyási értékek szempontjából is homogénné teszszük. Ezért az abszcisszán a (AIIn

n + Z) értéket ábrázoltuk, így a vízjáték megfigyelt értékeit zérus helyi lefolyás figyelembevételével redukáltuk. Három így meghatározott kapcsolati vonalat mutat be a 6. ábra. Az esztergomi, a komáromi és a tiszaburai tanulmányi kutak adataiból meghatározott talajvízjárás-jelleggörbék teljesen egybevágó volta igazolja azt a feltevésünket, hogy a meteorológiai és morfológiai tényezők okoznak ugyan eltéréseket a felszíni beszivárgás értékében, a rétegen belül azonban a tározódó és továbbszivárgó mennyiség aránya csak a mélység függvénye. A csapadéknak és a felszíni párolgásnak az ábrán feltüntetett értékeit figyelembe véve a görbék csaknem azonossá válnak, jelezve, hogy az említett értékek általunk javasolt számításbavétele számszerűleg is helyesnek fogadható el. Nézzük meg a következőkben, hogy milyen kapcsolatot találunk a két jelleggörbe között, hogyan következtethetünk a tatajvizjárás jelleggörbéjéből a talajvízháztartás jelleggörbéjére. Maurer Gy. már 1953-ban rámutat arra, hogy a talajvízgörbe tulajdonképpen a beszivárgás, a párolgás és a vízszintes áramlás együttes hatására létrejövő tározódási jelenség integrálgörbéjének tekinthető, figyelembe véve természetesen a hézagtérfogat, helyesebben a feszültségmentes hézagtérfogat torzító hatását [22]. 1954-ben tettünk először kísérletet arra, hogy ezt a tározódási folyamatot jellemző talajvízgörbét, illetőleg ennek a sokévi adatsorból számított átlagos vízjátékát kapcsolatba hozzuk a beszivárgás és a párolgás különbségének számszerű értékével [21]. Akkori fejtegetéseinket és azóta végzett vizsgálataink eredményét összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a téli félév talajvízállás emelkedése a beszivárgás és a vízszintes áramlás együttes hatását jellemzi, míg a talajvízgörbe nyári süllyedő ága a párolgás és a talajvízáramlás által létrehozott vízkészletváltozás integrálgörbéje. A nyári félévben ugyanis — amint már mérési adatok alapján igazoltuk — a csapadék nem szivárog be az 1 m-nél mélyebben levő talajvízhez, télen pedig a talajvíz felszínéről bekövetkező párolgás értéke hanyagolható el. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az egyensúlyi szintben, ahol vízszintes áramlás nincs, a beszivárgás egyenlő a párolgással, és mindkettő egyenlő a vízjátéknak a feszültségmentes hézagtérfogattal szorzott értékével (7/b ábra). Itt tehát a függőleges táplálás és megcsapolás különbsége zérus. 5 m-nél nagyobb mélységben a párolgás hatása már nem érvényesül. A vízkészlet gyarapodását jellemző integrálgörbe a téli félévben a beszivárgás hatására emelkedik, nyáron pedig a görbe futása vízszintes. A beszivárgással az elfolyás tart egyensúlyt, amelyet az év folyamán egyenletesnek tételezve fel, integrálgörbéje egyenesnek vehető. A kettő különbségét jellemző talajvízgörbe maximális ordinátája, a talajvízjáték, szorozva a feszültségmentes hézagtérfogattal, az évi beszivárgás félértékével egyenlő (7/d ábra). Az egyensúlyi szint és az 5 m-es mélység között a talajvízgörbe amplitúdójának a változását részben az okozza, hogy az évi beszivárgás értéke csökken, részben az, hogy a mélységgel változik a beszivárgás és párolgás különbségeként számítható vízszintes elfolyás. A vízjáték és a feszültségmentes hézagtérfogat szorzata, amint a 7/c ábra mutatja, az évi beszivárgás összegének és az elfolyás félértékének a különbségeként határozható meg. Ennek megfelelően a vízháztartási-jelleggörbének a vizsgált szinten keresett abszcisszája — amely egyenlő a vízszintes elfolyás értékével — meghatározható, ha a beszivárgás értékét becsülni tudjuk. Ebben segítséget nyújt :i Vízügyi Közlemények