Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - II. Kovács György: Talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján

Talajvízáramlás hozama 343 nyezetében ugyanilyen egyértelmű a nagyobb elfolyás és ennek következtében a talajvíz felszínének az egyensúlyi szint alá történő süllyedése. Ha talajvíz egységnek tekintjük a völgyet, és feltételezzük, hogy völgyirányú áramlás nincs, magyarázatot találunk a vízháztartás jellemzői és a talajvíz-felszín alakulása között. A vízválasztó környezetében a talajvíz szintje aránylag mélyen alakul ki, mert itt az elf olyást fedeznie kell a mélyebb szinten mutatkozó többletbeszivárgásnak. A völgyoldalon lefelé haladva egyre kisebb lesz a talajvíz szintjének a mélysége az egyensúlyi szint alatt. Ez azt jelenti, hogy az egységnyi területről ugyan több víz távozik el lefelé, mint amennyi felülről hozzáfolyik — a vízszint az egyensúlyi szint alatt van —, a fajlagos gyarapodás azonban egyre kisebb lesz, a csökkenő relatív mélységnek megfelelően. A vízhozam lefelé haladva fokozatosan növekszik, ezért az ehhez tartozó növekvő esésnek megfelelően a talajvíz felszíne felülről domború (talajvízleszívási görbe). Ahol a talajvíz felszíne az egyensúlyi szintet metszi, ott a hozzáfolyás és az elfolyás is egyensúlyban van, itt tehát rövid szakaszon a vízhozam a szelvény mentén nem változik. Ettől a ponttól a völgyfenék felé a hozzáfolyás nagyobb az elfolyásnál, a felszín tehát az egyensúlyi szint fölé emelkedik, a párolgás nagyobbá válik, mint a beszivárgás. A szelvény mentén folyamatos megcsapolás jelentkezik, a vízhozam és az esés csökken, a vízfelszín felülről domború (talajvíz-duzzasztási görbe). A völgy fenékvonalában, ahol a talajvíz szelvényirányú esése zérus, a területről elfolyás nincs, csak hozzáfolyás. Itt a legnagyobb a vízfelszín magassága az egyensúlyi szint fölött, a legnagyobb tehát a fajlagos megcsapolás is. Amint láthatjuk a talajvíz felszínének az alakulását egymással kapcsolatban levő mennyiségek határozzák meg. Az áramló vízhozam ugyanis egyrészt a hidraulika törvényei szerint kapcsolatban van az eséssel, másrészt értéke és szelvénymenti változása — a vízháztartási jelleggörbével szemléltetően ábrázolt vízháztartási egyensúlynak megfelelően — összefügg a talajvíz felszínének a terepalatti mélységével, illetőleg az egyensúlyi szinthez viszonyított helyzetével. Ezt azonban szelvényről szelvényre meghatározhatjuk az esés változásának az ismeretében. Kettős kapcsolatot találunk tehát az esés és a vízhozam között. így a vízháztartási egyensúly kialakulása önmagát szabályozó, egyértelmű jelenség. Az elmondottak alakulását több ízben megfigyeltük kisebb völgyekben mélyített kutatófúrásaink alkalmából. Itt azonban nem voltak hosszabb ideig figyelt talajvízi adatok. Az irodalomban találunk azonban olyan részletes adatokon alapuló leírásokat, amelyek nemcsak igazolják feltevésünket, hanem amelyeknek helyes magyarázatát csak ennek a vízháztartási szemléletnek az alapján adhatjuk meg. Utalunk Juhász J. nagyszámú megfigyelési adat feldolgozásával végzett nyírségi vizsgálataira [7] és Rónai A. megfigyeléseire, amelyeket részben a Nyírségben, részben az Alföld peremén elhelyezkedő süllyedések területén szerzett [16]. 4. A talajvízháztartási jelleggörbe és a talajvízjáték kapcsolata A talajvíz vízháztartásáról eddig elmondottakat nagyrészt csak minőségi elemzéssel támasztottuk alá. Az a néhány mérési sorozat, amelyből az összefüggések mennyiségi jellemzőit levezettük, nem hazai megfigyelések erédménye, így adatai nem alkalmazhatók ellenőrzés nélkül feladataink megoldása során. Ezért a vízháztartási jelleggörbe felhasználása előtt arra törekedtünk, hogy