Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - II. Kovács György: Talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján

Talajvízáramlás hozama 333 dasági művelést folytatnak, és erdő, öntözött terület vagy felszíni víz nincs hatással a réteg vízháztartására.) A párolgás a talajvíz felszínéről közvetlenül elpárolgó és a növényzet által elvont vízmennyiségből tevődik össze. A beszivárgás és a párolgás értéke a talajvíz terep alatti mélységétől függően véiltozik, ez a változás azonban nem egyenlő a két folyamat esetében. így csak egy meghatározott szintben kerülhet a két érték egyensúlyba. Ha a talajvíz felszíne e fölé a szint fölé emelkedik, a párolgás nagyobb a beszivárgásnál, a vízháztartásban hiány mutatkozik. Mélyebb talaj vízfelszín esetében víztöbblet adódik. Ezeket az eltéréseket a szomszédos területek között meginduló vízszintes áramlás egyenlíti ki. Mielőtt a beszivárgás, a párolgás és a vízszintes áramlás által létrehozott egyensúlyi helyzetnek a jellemzőit ismertetnénk, vizsgáljuk meg a két külső hatásnak az alakulását. 1. A talajvíz-keszletet tápláló beszivárgás vizsgálata A beszivárgó vízmennyiség a talajvizet tároló és az azt lefedő rétegek kőzetfizikai és ásványtani jellemzőin kívül a vizsgált terület meteorológiai adottságaitól és felszíni lefolyási viszonyaitól függ. A megfigyelésekből és a beszivárgási kísérletekből tudjuk, hogy a nyári időszakban a nagyobb felületi párolgás és a növényzet vízfelhasználása miatt csak egész kis intenzitású és nagy mennyiségű csapadék tudja a felső talajréteget 1 m mélységig átáztatni [15], Az ennél sekélyebb mélységben elhelyezkedő talajvízfelszínhez minden olvadás és minden nagyobb eső jelentősebb késleltetés nélkül lejut és így a normális talajvízjárásra jellemző évi ingadozás nem alakulhat ki. IIa ezeket kizárjuk a további vizsgálatokból, akkor leszögezhetjük, hogy a tanulmányozott talajvizek táplálásában csupán a téli csapadék vesz részt. A talajvíz őszi emelkedése sokszor már az augusztusi csapadék hatására megindul, de szeptemberben mindenképpen megkezdődik a felső rétegek vízkapacitásig történő telítődése, a beszivárgás. A folyamat leggyakrabban áprilisig, sokszor azonban májusig, sőt júniusig is elhúzódik. Az elvégzett nagyszámú vizsgálat eredményeit összevetve úgy véljük, hogy a beszivárgási számítások alapjául általában a IX. 1—IV. 30. közötti időszakban lehullott csapadék értékét választhatjuk, természetesen figyelembe véve a talajvíz őszi minimumának és tavaszi maximumának tényleges időpontját. A felszíni párolgás értékének a meghatározása a legnehezebb hidrológiai feladatok közé tartozik. A műszeres mérések csak a párologtatóképességet határozzák meg. Ezért számításainkat legtöbbször empirikus összefüggések alapján végezzük. Vízháztartási vizsgálatainkban az Ubell K. által javasolt [19] />, = 14,3 (E—ej (1) összefüggést alkalmaztuk, amelyben pt = a téli félév egyes hónapjaira meghatározott havi párolgás [mm]; E — a vizsgált hónap havi közepes hőmérsékletétől függő telítési páranyomás [hg mm]; e = a mért páranyomás havi középértéke [hg mm], A felszíni lefolyás értékét nem vehetjük egy-egy területre meghatározott átlagértékkel figyelembe, mert a vizsgált kút környezetének mikrodomborzata nagymértékben befolyásolja a helyi lefolyás értékét. Ennek alakulása pedig szoros kapcsolatban van a kútban észlelhető talajvíz-ingadozással, tehát a víztartó-réteg vízháztartásával. A helyi lefolyási tényező értékének meghatározása céljából tovább fejlesztettük a téli csapadék és a talajvízszint-emelkedés közötti kapcsolatnak azt