Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - II. Kovács György: Talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján

334 Kovács György az ábrázolásmódját, amelyet Ubdl K. dolgozott ki és ismertetett 117]. Az eredeti elgondolás szerint az orcLinátán a téli félév csapadékát (Cst

0) az abszcisszán a talajvízállás-változást (AH) ábrázoljuk. A pontok így közelítőleg egyenest határoznak meg, amelynek az ordináta tengellyel való metszéspontja annak a csapadékmennyiségnek a mm-ben kilejezett értékét jelöli, amely a talajvíz táplálásban nein vesz részt. Ez a metszet tehát a felszíni párolgás és a lefolyás együttes mennyiségét ábrázolja. Finomíthatjuk az eljárást azáltal, hogy a téli félév csapadéka helyett a vizsgált talajvízállás-változást határoló két szélső érték bekövetkezési időpontja közötti intervallum tényleges csapadékát (Cst) vonjuk be a számításainkba. A helyi lefolyási tényező meghatározására úgy tehetjük alkalmassá az eljárást, hogy az orclinátán a viszgált időszak csapadékmennyiségének és az (1) egyenlettel számított havi felszíni párolgás vizsgált időszakra vonatkozó összegének a különbségét (Cst—Pt) ábrázoljuk. Az így szerkesztett pontokkal meghatározott egyenes iránytangense a párolgás torzító hatásától mentesen adja meg számunkra a vizet tároló réteg feszültségmentes hézagtérfogatát (n

0) az ordinátatengeilyel alkotott metszéspontja pedig közvetlenül a helyi lefolyási értéket (1) ábrázolja. Amint az 1. ábrán bemutatott példákból látszik, ez az uLóbbi mind pozitív, mind zérus, mind pedig negatív érték lehet, a szerint, hogy a helyi domborzatnak megfelelően a kút környezetéből csapadéklefolyás jelentkezik, vagy a felszínen elfolyó és hozzáfolyó vízmennyiség egyensúlyban van, illetőleg a távolabbi környezetről odafolyó vízmennyiség a csapadékon felül növeli a beszivárgást. A helyi meteorológiai és lefolyási viszonyok figyelembevételére módszerek állanak rendelkezésünkre. Ezek segítségével meghatározhatjuk a felszínről beszivárgó víz mennyiségét. A további feladatunk annak megállapítása, hogy ebből milyen hányad tározódik a talajvíztükör feletti rétegben és mennyi táplálja a talajvizet. Ez az arány a talajvíz átlagos felszínének terep alatti mélységétől, továbbá a felső rétegek fizikai jellemzőitől és ásványos összetételétől függ. Ha azonos időjárási viszonyokkal, de különböző rétegtani adottságokkal jellemzett területek, illetőleg különböző mélységben elhelyezkedő szintű talajvizek táplálását hasonlítjuk össze és adatainkat a felszíni lefolyás helyi értékének figyelembevételével homogénné tesszük, vizsgálhatjuk a talajvízhez leszivárgó csapadék mennyiségének és az átlagos talajvízszint terep alatti mélységének a kapcsolatát, továbbá a talajvíz feletti rétegek jellemzőinek a hatását erre az összefüggésre. A táplálás mértékének a mélységtől függő változása a rétegek vízkapacitásával hozható kapcsolatba. Az olvadásból és a tavaszi csapadékból beszivárgó víz csaknem teljes mértékben lejut a talajvízig, mert a rétegek vízkapacitásig telítettek. Tavasszal a párolgás és a növényi életműködés hatására megkezdődik a felső rétegek nedvességtartalmának csökkenése. Ez a folyamat az egész nyári időszakban folytatódik és maximumát a tenyészidő végére éri el. A talaj nedvességtartalmának a nyári esők hatására bekövetkező átmeneti növekedése csak a felszínközeli rétegekre terjed ki, és rövid időre szakítja meg a víztartalom csökkenését. A kiszáradt réteg nedvességtartalma azonban csak a felszínen csökken le holtvíztartalomig vagy annak közelébe. A felső 1 m vastag rétegben, amelyet a gyökérzet sűrűn átsző, még erős a kiszáradás. A gyökérzóna legnagyobb mélysége mintegy 1,50 m-re tehető [10], alsó részében azonban a gyökérzet lényegesen ritkább és így kisebb a vízelvonás. A gyökérzóna alatt is csökken a nyár folyamán a réteg víztartalma. Itt azonban a nedvességtartalom a tenyészidő végén is alig kisebb, mint a vízkapacitás. A kiszáradt talajra hullik a nyárvégi, az őszi és a téli csapadék, amely először a talajvíz feletti rétegeket tölti fel vízkapacitásig, s csak a fennmaradó rész táplálja a talajvizet. A tározódó hányad függ a réteg vízkapaci-