Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
2. füzet - V. Schneider Szilárd: Táv-vízvezetékek nyomáslengései
Táv-vízvezetékek 283 A víz és csőfal rugalmasságának elhanyagolásával a kiszámítható. A légüst méretét a minimális nyomáshoz tartozó maximális légtérfogat határozza meg. Ez a csősúrlódás elhanyagolásával E képletből kitűnik, hogy egy bizonyos, kritikus méretnél kisebb légüsttel nyomáskiegyenlítést elérni nem lehet. Csökkenő h mi n értékkel ugyanis a h s t •— h mi n tag növekszik és ezzel az első tört értéke csökken, a második tört értéke azonban egyre jobban növekszik. Míg a kritikus határ felett annál kisebb légüst szükséges, minél nagyobb nyomásingadozást engedünk meg, addig a kritikus határ alatt a megengedett nyomásingadozás értékével a szükséges légüst mérete is megnövekednék. E határhoz tartozó nyomásingadozás a A h kri l [mj. A következőkben részletezett gyakorlati követelményeknek megfelel egy olyan közelítő számítás, mely a Ah^ 0,6 (h s t + 10) és A h 0,6 h A l 'f^ikl^ P.po/ értékekre érvényes. Számításaink a továbbiakban hj 2 ^ Ah ^ Ah krit [m] (20) tartományra > rlátozódnak. Ha A h kisebb, mint h c s/2, úgy gyakorlatilag lengés nem lép (21), ha nagyobb, mint A h kr! t (23), úgy feleslegesen nagy légüstöt kellene választani. E határokon belül a szükséges A h értékét a hosszszelvény alak ától függő (áramlás megszakadása) minimális h mi n, vagy a cső megengedett szilárdsági igénybevételétől függő maximális h ma x nyomómagasság határozza meg (13. ábra). A számítás menete hasonló az előző fejezetben követett számításhoz. A csővezeték elejére és végére központosított csősúrlódás figyelembevételével a csősúrlódás elhanyagolásával érvényes (15) képlet érvényét veszti, tehát 13. ábra. Nyomáscsökkentő légüst méretezése Abb. 13. Dimensionierung des Druckwindkessels : — Kt hst — Kin Ah 10 Vízügyi Közlemények
