Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - IV. Tarján Artúr: Házi szennyvizek hígulásának figyelembevétele egyesített rendszerű csatornázás tervezésében

Házi szennyvizek 253 A fentiekben közölt adatok csak tájékoztatásnak tekinthetők, mert a kérdés elbírálásánál meg kell vizsgálni a befogadó szennyezettségi fokát, oldott oxigéntartalmát, a betorkolás alatti vízhasználatokat (vízkivétel, strand stb.) és az esetleges más szennyvízbekötéseket, nehogy azok összegeződése a folyó szennyezettségét már károsan befolyásolja. Elválasztó rendszer esetén a szennyvizek teljes egészükben a megkívánt tisztítás után kerülnek a befogadóba. A tisztító- és átemelőtelepet csupán a nyers szennyvizek mennyiségére kell méretezni. Egyesített rendszer esetében a száraz periódus alatti szennyvizek szintén teljes egészükben a tisztítótelepre jutnak. Csapadékos időben a gyűjtőkben levonuló szennyvizek az utcai víznyelőkön és tetővíz levezető csatornákon keresztül beömlő vizekkel felhígulnak és a csatornákban a maximális száraz szennyvízmennyiség 50-szeresének megfelelő, sőt ezt meghaladó vízmennyiség is levonulhat. A tisztítótelepet úgy méretezni, hogy ily nagy vízmennyiség tisztítására alkalmas legyen, nem volna gazdaságos, hanem a befogadó vízhozamától, tisztasági fokától stb. függően egy bizonyos (rendesen 3—5-szörös) hígításon felüli szennyvizek homokfogón és rácson áthaladva, tisztítatlanul kerülnek a befogadóba. Költségkímélés szempontjából — amennyiben erre lehetőség van—a fő-, esetleg mellékgyűjtők megfelelő helyén záporkiömlőket alkalmazunk Ezek méretezésénél is irányadó szempont, hogy egy meghatározott hígításon aluli szennyvíz ne kerülhessen a befogadóba. A hígulás megkívánt nagyságának megállapításánál irányadó szempontokra ez a tanulmány nem terjed ki, hanem csupán azt teszi vizsgálat tárgyává, hogy különböző laksűrűségüésbeépítettségű települések (városok, községek) esetén hogyan édlapítható meg az, hogy a szennyvíznek a csapadékvízzel való meghatározott hígulásí foka évi átlagban hány ízben fordul elő, tovéibbá, hogy mennyi az a tisztítatlan szennyvízmennyiség, amely egyes esetekben a befogadót terhelni fogja. A kérdés megvilágítása két szempontból bír jelentőséggel. Egyrészt a tisztítótelep és az átemelőtelep várható terhelésének, üzemóráinak és üzemköltségének megállapítása céljából, másrészt, hogy a hígított, de biológiailag még nem tisztított szennyvizek évi átlagban mennyi ideig és milyen koncentrációban fogják a befogadót terhelni. Ez utóbbiak ismerete vízügyi, egészségügyi, mezőgazdasági és halbiológiai szempontból fontos. Szükséges tehát ismerni a csapadék- és szennyvizek levonulásának törvényszerüségét, mennyiségét és azok időbeni változását. A kiértékelt csapadékadatok Budapestre, Szombathelyre és Nyíregyházéira vonatkoznak. E három város csapadék szempontjából Magyarország legjellegzetesebben elütő három klimatikus tájegysége, így az ezek alapján nyert adatok az ország egész területére vonatkozóan megnyugtatóan alkalmazhatók. Az I. táblázat a Budapesten 1921—1952. évek között mért 32 évi átlagos adatok alapján tünteti fel, hogy a 0,5—15,0 (R) mm/óra és az ennél nagyobb intenzitású csapadékok havi, illetőleg évi átlagban hány ízben fordulnak elő. A 0,5 mm/óránál kisebb csapadékmennyiségek a kérdés elbírálásánál nem bírnak jelentőséggel, a 15,0 mm/óra és ezen felüli intenzitású záporok előfordulásainak számát pedig az utolsó oszlop foglalja magába. A május-szeptember havi értékeket Anderkó—Bogdánffy esőíró (ombrográf) készüléken mért észlelési adatok alapján állapították meg. 8*