Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

A talajvízháztartás •247 A talajvízháztartás jellegét tekintve éles elhatárolást jelent az a talajvízszín mélység, ameddig a hőmérsékletingadozás hatására előálló páravándorlás közvetlen talajvízkészlet változást idéz elő. Megfigyeléseink szerint ez homoktalajnál mintegy 3 m, és finomabb szemcséjű talajoknál a nagyobb kapilláris emelkedés miatt mintegy 3,5—4 m-re tehető. Ha a természetes talajvíz ennél mélyebben van. megemelkedve egészen más jellegű talajvízháztartás fog kialakulni. Ahhoz, hogy öntözéseinknél a talaj kedvezőbb vízgazdálkodását érhessük el, egyrészt az időjárási elemek változásait, másrészt a fedőrétegben előálló nedvességmozgást és a talaj hő- és vízháztartásának összefüggését figyelembe vevő változó víznormák kidolgozása és bevezetése mutatkozik célszerűnek [71]. Számos megfigyelés arra mutat, hogy öntözőrendszerek területén a káros vízfelhalmozódást sok esetben az öntözőcsatornák és az állandóan vízzel telt belvízcsatornák szivárgása okozza. A csatornaszivárgás mértékének meghatározására szolgáló jelenlegi módszereink igen hiányosak. Szükségesnek mutatkozik olyan eljárás kidolgozása, ami figyelembe veszi a háromfázisú talajban előálló nedvességmozgás törvényeit, mert különösen időszakosan működő csatornáknál ilyen jellegű vízmozgás jelentkezik. e) Halastavak és síkvidéki tározók Halastavaknál és síkvidéki tározóknál minden esetben talajvíztározódásra számíthatunk. Ennek kiterjedése a legjobb esetben néhány száz méterre becsülhető. Kezdetben nagyobb mértékű szivárgási veszteség várható, de a környezetben kialakuló talaj vízállásemelkedés és a kritikus talaj vízszínesés elérése után a szivárgási veszteség jelentősen lecsökken. f) Vízellátás Hazánk ivóvízszükségletének jelentős hányadát a talajvízből nyerjük. Ide számítva a folyók újkori kavicsrétegeire telepített, parti szűrésű kútrendszerekből termelő vízműveket is, a vízművek által szolgáltatott víz nagy része (mintegy 583 000 m

3/nap) talajvíz. Ezen kívül az országban több mint 1 millió ásott kút van, amelyekből összesen mintegy 300 000—350 000 m

3/nap talajvizet emelünk ki. A további fejlődést tekintve, még fokozottabb igénybevételre számíthatunk. Felvetődhet az a kérdés, hogy mennyi a vízellátás szempontjából igénybevehető „talajvízkincs", mennyi a tartósan és folyamatosan kitermelhető talajvízkészlet. Ilyen formában ez a megfogalmazás kissé erőltetettnek látszik. A talajvíz természetes vízháztartása egyensúlyban van, s minden vízkivétel ezt a természetes egyensúlyt megbontja. Foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel úgy is, hogy a kivehető vízmennyiség az utánpótlódó vízhozamtól függ. Helyesnek ez a megállapítás sem tekinthető. Az időszakosan jelentkező utánpótlás vízkitermelés nélkül is felhasználódik, s ugyanilyen vagy hasonló mértékű természetes felhasználódás jelentkezik a vízkitermelés mellett is. Vízkivétel csak az eddigi természetes vízfelhasználódás rovására történhetik [43]. Alföldünk területén átlagosan 14 ásott kút jut km

2-enként [61], Az évi vízfogyasztás mintegy 1700 m

3/km

2, ami 1,7 mm évi csapadékoszlop-magasságnak felel meg. Ez jelenleg még olyan kis mennyiség, hogy a talajvízháztartásra vonatkozó ismereteink alapján nem érzékelhető.