Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

246 Ubell Károly maximális talajvízállás előrejelzése. A talajvíztározódásból származó és a talajvízből felszínre kerülő belvíz már jelenlegi ismereteink alapján is előre jelezhető (22. ábra). Az utóbbi években a talajvízelőrejelzés segítségével hónapokkal előre értesíteni tudtuk a belvízvédekezés szerveit, hogy az Alföld egyes területrészein hol kell teljes telítődésből származó belvízképződéssel számolnunk. Addig, amíg a csapadékból és a felszínen összegyülekező vízből keletkező belvíz előrejelzésének módszereit kidolgozzuk, közvetett tájékoztatót nyerünk a mindenkori talaj vízhelyzet ismertetéséből is, mert a talajvízállás a talaj vízbefogadó képességének változásait is tükrözi. A belvízrendezési tervezés alapvető értékének, a fajlagos vízhozamnak mai ismerete sok kívánnivalót hagy maga után. A talajvízháztartás főbb törvényeinek ismeretében lehetőség nyílik arra, hogy a belvizek keletkezését és lefolyását beható vízháztartási vizsgálat segítségével ismerjük meg. A lefolyási tényező és ennek alapján a fajlagos vízszállítás értékének időszaki változásait főleg a háromfázisú fedőrétegben előálló különböző intenzitású nedvességmozgás okozza. A talajban keletkező nedvességmozgást, a csapadék beszivárgási intenzitásának időbeli változásait, a lefolyási és összegyülekezési jelenség különböző fajtáit a talaj vízháztartás segítségével közelíthetjük meg. A megoldást a talaj és a talajvíz vízháztartásának az 11. fejezetben ismertetett törvényszerűségei segítik elő. A fakadóvíz mennyiségének és a vízállástól függő változásainak meghatározását a partmenti sávok talaj vízháztartásának ismerete teszi lehetővé. Ezek a talajvízháztartással összefüggő kérdések, amelyeknek megoldása elsősorban szükséges a belvízrendezés gazdaságos korszerűsítéséhez. c) Folyószabályozás és kis vízfolyások rendezése Ezeknél a vízrendezési munkáknál a talajvíz szerepe jelentéktelen. A talajvízviszonyoktól függően előfordulhat, hogy új partszakaszok létesítésénél olyan szivárgás áll elő, ami a partszakasz stabilitását veszélyezteti, de ezek megállapítására minden esetben a helyi adottságoktól függő külön vizsgálat szükséges. d) Öntözés Az öntözés, különösen a rizstermesztés vízellátása minden esetben nagyobb területre kiterjedően megváltoztatja a talaj és a talajvíz természetes vízháztartását. Helyesen akkor járnánk el, ha úgy alkalmaznánk az öntözést, hogy a növények gyökérzeténél a talaj nedvességtartalma mindenkor a legkedvezőbb legyen, de ezen felül felesleges víz ne kerüljön a talajba. Ennek a szigorú kikötésnek az alkalmazását a gyakorlatban számos nehézség akadályozza meg, de annyira mindenesetre megközelítő, hogy az előzőkben ismertetett káros vízfelhalmozódást elkerüljük. Öntözések tervezésénél elsődleges követelményként jelentkezik, hogy a talaj és talajvízviszzonyok figyelembevételével válasszuk meg a telepek helyét és az öntözési módot. Már a tervezésnél gondolni kell arra, hogy a talajvízháztartásban milyen mértékű elváltozások várhatók, és olyan vízelvezetésről kell gondoskodni, hogy ez az elváltozás egy bizonyos mértéket ne haladjon meg. Az eltolódott és nagymértékű ingadozással jelentkező, vagy az állandóan emelkedő talajvízjárás nemcsak abból a szempontból jelent veszélyt, hogy a talaj fokozatosan vízzel telítődik, hanem a talaj leromlásához és alulról történő elszikesedéshez vezethet.