Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában
218 Ubell Károly folyamat megértéséhez a háromfázisú talajban előálló nedvességmozgás törvényeinek segítségével juthatunk. b) A víz mozgása háromfázisú talajban. Néhány elméleti vizsgálattól eltekintve, a gyakorlatban használatos módszereket általánosságban az jellemzi, hogy a talajban végbemenő minden vízmozgást a Darcy törvénnyel, vagy abból leszármaztatott kisebb módosításokat tartalmazó tapasztalati képletekkel igyekeztünk megközelíteni. A legújabb szakirodalmi munkák [19, 25, 26, 50, 51, 53], valamint a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által végrehajtott vizsgálatok rámutatnak arra, hogy megbizhatóbb eredményt a talajvízháztartásra is csak akkor remélhetünk, ha jobban megközelítjük a háromfázisú talajban előálló nedvességmozgást. A talajban a víz kétféle ha mazállapotban, folyékony és gőznemü alakban mozoghat. A gőznemű alakban előálló mozgást a vízgőz parciális nyomása idézi elő. A folyadék állapotú víz különböző erők hatása alatt állhat. Ezek: a nehézségi erő, a talajrészecskék felületi erői vagy az ún. adszorpciós erők, a talaj részecskéket környező hidroszféra elektromos erőtere (szorpciós erők) és a talaj pórusaiban a víz — levegő határfelületein működő kapilláris — vagy meniszkusz erők. Még nem tisztázott teljesen az a kérdés, hogy a talaj különböző nedvességi állapotában mely erők érvényesülnek együttesen, vagy döntően. A talajnedvesség osztályozása tekintetében is egyes esetekben eltérő még a kutatók felfogása, s valószínű, hogy a különböző nedvességfajták között éles határvonalat nem is lehet Megállapítani. Mindezektől függetlenül, hidrodinamikai szempontból a talajnedvesség mozgásának fő fajtái jelenlegi ismereteink szerint is elkülöníthetők. A talajvíz felszíne alatt, a vízzel telített talajban a mélységgel növekvő víznyomás uralkodik (pozitív nyomás). A talajvízszín felett a háromfázisú talajban a nyomás negatív. A talajnedvességre ható erők együttes hatását úgy értelmezhetjük, hogy a talaj a vízre bizonyos szívóhatást fejt ki. A szívóerő nagysága a talaj fizikai tulajdonságainak, a pórustér természetének és nedvességi állapotának függvénye. Buckingham ennek a szívóerőnek a mértékéül „a talajnedvesség kapilláris potenciálja" elnevezéssel új fogalmat vezetett be. (Szokásos a talaj szabad energiájának vagy a talajnedvesség tenziójának is nevezni) [12, 53, 71]. A kapilláris potenciál és a nedvességtartalom összefüggését kifejező tenziógörbe a talaj vízgazdálkodásának fontos jellemzője. A kapilláris potenciált (ip) vízoszlop cm-ben kifejezett negatív nyomással, esetleg atmoszférában, vagy a vízoszlopmagassággal kifejezett érték negatív előjellel vett logaritmusával (p F) szokás kifejezni. A 15. ábra néhány talaj kísérletileg meghatározott tenziógörbéjét tartalmazza. Pontosabb kísérlettel megállapítható, hogy az összefüggést hurokgörbe fejezi ki (2. sz. görbe), mert nedvesedésnél nagyobb a talaj szívóereje, mint kiszáradásnál, Ugyanezen az ábrán feltüntettük, hogy a talaj legfontosabb vízgazdálkodási jellemzői milyen tenzióértékekhez tartoznak, valamint a leggyakrabban előforduló alföldi talajok értéktartományának közelítő határait is. A talaj vízgazdálkodásának részletesebb ismertetésére ebben az értekezésben nem térhetünk ki. Jelenleg a talajvízháztartás szempontjából csak azzal foglalkozunk, hogy elhatároljuk a háromfázisú talajban előálló nedvességmozgás fő fajtáit,
