Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

186 Ubell Károly között előálló vízháztartás főbb jellemzőit kell elsősorban megismernünk. A vízrendezési feladatok megoldásánál ezek már rendszerint elegendők is. Vízhasznosítási kérdéseknél azonban sokkal összetettebb a feladat. A természetes viszonyok közötti vízháztartás ismeretében meg kell állapítanunk, hogy a különböző műszaki beavatkozások ezt hogyan fogják módosítani, illetve úgy kell műszaki megoldásokat alkalmaznunk, hogy a természetes vízháztartást legkedvezőbben befolyásolhassuk. Bátran mondhatjuk, hogy a vízháztartási egyenlet egyes tényezői közül csak a csapadékot és a felszíni lefolyást tudjuk kielégítő pontossággal mérni. Sok esetben, főleg dombvidéki és hegyvidéki felületeken a vízháztartási egyenlet megoldásához már ennek a két tényezőnek az ismerete is elegendő. Más a helyezet azonban a síkvidéki, alföldi területeken, ahol a felszíni lefolyás igen kevés, és a vízgazdálkodásban különös szerepet játszanak a felszín alatti vizek. Vagyis alföldi területeink vízháztartásának egyik legfontosabb tényezője a talajvíz. A talajban a víz megjelenési formái különbözők. A laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagok hatalmas tározóteret biztosítanak a víz számára. A hézagokat vagy levegő, vagy víz, vagy harmadik esetben a kettő együttesen tölti ki. Foglalkoznunk kell elsősorban azzal, hogy mit értünk talajvíz alatt. A földalatti víz többféle csoportosítása ismeretes (talajvíz, felszínközeli rétegvíz, mélységbeli rétegvíz, hasadékvíz, karsztvíz). Rendszerint mélység, eredet, vagy minőség szerint választjuk szét őket, az éles elhatárolás azonban sok esetben, így különösen a talajvíznél, nagy nehézségekbe ütközik. Klasszikus értelemben talajvíz alatt a felszín közelében elhelyezkedő első föld alatti vizet értjük, amit a felszínről beszivárgó csapadék táplál és vízzáró feküréteg zár el a mélyebb rétegvizektől. A változatos rétegtelepülés miatt azonban ugyanaz a víz helyenként takaratlan „szabad" felszínű, más helyen a finomabb szemcséjű fedőréteg miatt „nyomás alatt álló" talajvízként jelentkezlietik. A mélységbeli elhatárolást is sok esetben megnehezíti a könnyen felismerhető, összefüggő vízrekesztő feküréteg hiánya. Egyes kutatók véleménye szerint a talajvíz nem választható el a rétegvizektől, a felszínközeli mélyebb víztartók vizétől, és „a legfelső víztartóréteg vize összeköttetésben áll a mélyebb víztartó szintekkel" [61]. Ügy -»élik, hogy ezt a felfogást az is alátámasztja, hogy földtani fúrások alkalmával a legtöbb réteget, a vízzárónak tekinthető finomszemcséjű rétegeket is, vízzel telítettnek találták. Az a tény, hogy a vízvezető és vízzáró rétegekben elhelyezkedő víz „érintkezésben" lehet, még nem mutat arra, hogy a rétegek között vízmozgás is van. Éppen ellenkezőleg, a finomabb szemcséjű rétegekben csak a telítődésnél kisebb nedvességtartalom esetén van nedvességvándorlás, s vízzel telítődve vízzáróvá válnak. Sztatikus szemlélet alapján, esetleg a földfelszín alatti elhelyezkedés méreteinek megadásával nem lehet a talajvizet a többi föld alatti víztől élesen elválasztani. Pontosabb meghatározás hiányában a talajvíznek a rétegvizektől való szétválasztását a legújabb kutatási eredmények, a készletváltozás és vízháztartás megállapíthatósága segíti elő.