Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - I. Dégen Imre: A vízügyek államosításának 10 éves évfordulójára

6 Dégen Imre lehetőségeink felmérése az elmúlt években történt meg. Vizeink mennyiségi és minőségi számbavételéről készített kiadvány nélkülözhetetlen kiinduló alapja a tervszerű vízgazdálkodásnak. Az ország hidrológiai feltárása terén további kiemelkedő jelentőségű munkát jelent az az adatgyűjtemény, amely alapvető fontosságú adatokat tartalmaz a folyóink vízgyűjtő területének általános felépítéséről és vízhálózatáról, a domborzati viszonyokról, a növénytakaróról, továbbá a liidrometeorológiai és vízjárási viszonyokról. A felszabadulás után a vízgazdálkodás egyes ágazatai, köztük az árvédelem és folyamszabályozás is fokozott igénnyel léptek fel a tudományos kutatással szemben, hiszen a termelőerők nagyarányú fejlődése folytán mind nagyobb értékek forognak kockán az ország 4 millió kataszteri hold kiterjedésű ármentesített területén. Az 1947., 1954. és 1956. évi árvizek újabb ösztönzést adtak az árvízvédelmi kutató munkának. Az árvízvédelmi biztonságunk növelése jóformán napjainkig a múlt század tapasztalati módszerei alapján, egyszerűen az árvédelmi művek méreteinek „szabvány-szelvények" szerinti puszta megnövelésével történt. Most, a két év előtt megindított nagyszabású árvédelmi kutatási program alapján végzett munka eredménye megteremti a lehetőséget árvédelmi műveink korszerű hidrológiai, hidraulikai és talajmechanikai kutatásokra alapozott fejlesztésére. E vizsgálatok alátámasztják annak a helyes szemléletnek a fokozottabb árvédelmi biztonság érdekében való hasznosítását, amely szerint a töltést, az altalajt, a töltés hullámtéri előterét és a töltés lábához csatlakozó mentettoldali területsávot az árvédelmi mű összefüggő elemeinek kell tekintetni és együttesen kell vizsgálni. Az árvízi előrejelzésekben elért eredmények, amelyeknek segítségével a Duna árhullámainak tetőzését 10—12 nappal előre meg tudjuk állapítani, az árvédekezésre való felkészülésben jelentenek nagy segítséget. A folyamszabályozás nagy francia klasszikusai, Girardon és Fargue iskoláján nevelődött magyar folyamszabályozó mérnökök kiváló eredményeket értek el a hazai folyók szabályozásában, olyannyira, hogy véleményüket külföldi folyószabályozásokkal kapcsolatban is kikérték és figyelembe vették. Ezért büszkék lehetünk arra, hogy az elmúlt 10 év alatt a folyószabályozás tudományos kérdéseit is tovább fejlesztettük. E vonatkozásban különösen a hordalék- és a jégjárási viszonyok tanulmányozása terén ért el a vízügyi tudományos kutatás új, figyelemre méltó eredményeket. A mezőgazdasági vízgazdálkodás legfontosabb feltétele a talaj vízháztartásának ismerete, mert csak annak alapján lehet a talaj optimális vízállapotát biztosítani. Az erre irányuló kutató munka is kiemelkedő eredményeket hozott. A talaj vízmozgás törvényszerűségeinek, az öntözés talajvízre gyakorolt hatásának vizsgálata és a talajvíz magasságának előrejelzése volt egy-egy fontos állomása az ez irányú kutató munkának. Az öntözővízzel való takarékos gazdálkodást és ezzel az öntöző gazdálkodás fejlesztését segítették elő az öntőzőcsatornák szivárgási viszonyainak, az öntözővíz mérésének, az öntözővíz minőségének megállapítására vonatkozó kutatások eredményei. Az öntözővíz minőségére vonatkozó kiterjedt vizsgálatok és a vízügyi igazgatóságoknál létesített vízkémiai laboratóriumok értékes segítséget adtak az öntözővíz-minőségi normák megállapításához, az öntözővíz minőségi ellenőrzéséhez, a másodlagos szikesedési folyamat megakadályozásához. Az öntözött területek gyors fejlődése nem