Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - II. Lászlóffy Woldemár: A vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervek és munkásságuk

A vízgazdálkodás nemzetközi szervei 151 les Constructions — RILEM, 1947, Paris), vagy a NEMZETKÖZI SZABVÁNYÜGYI INTÉZET (International Organisation for Standardisation — ISO, 1946, London), a TUDOMÁNYOS MUNKASZERVEZÉS NEMZETKÖZI EGYESÜLETE (

Comité International de l'Organisation Scientifique — CIOS, 1926, Genf) és a DOKUMENTÁCIÓ NEMZETKÖZI SZERVEZETE (International Federation for Documentation — FID, 1892, Hága). Nem térhetek ki az alaptudományok, továbbá a szak- és felsőoktatás nemzetközi szervezeteinek ismertetésére sem, és figyelmen kívül hagyom az érdekképviseleteket is. Közelebbi érdeklődésünkre tarthatnak azonban számot az alábbi négy csoportba sorolható szervezetek. I. A következő hat, kizárólag vízgazdálkodási jellegű és az egész világra kiterjedő, nemzetközi szervezet (zárójelben az alapításuk éve): 1. a HAJÓZÁSI KONGRESSZUSOK ÁLLANDÓ NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGE (1885), 2. a NEMZETKÖZI HIDROLÓGIAI SZÖVETSÉG (1924), 3. a NEMZETKÖZI VÖLGYZÁRÓGÁT-EGYESÜLET (1930), 4. a NEMZETKÖZI VÍZÉPÍTÉSI IÍUTATÁSÜGYI SZÖVETSÉG (1935), 5. a NICMZETKÖZI VÍZELLÁTÁSI SZÖVETSÉG (1949) és 6. a NEMZETKÖZI ÖNTÖZÉSÜGYI ÉS BELVÍZRENDEZÉSI SZÖVETSÉG (1950). Ezekre a következőkben visszatérek

2. II. Néhány olyan vízgazdálkodási jellegű szervezet, amely -— bár tagadhatatlanul nemzetközi — aránylag kisebb terület szakembereit egyesíti. Ilyenek a következők: 1. a VÁROSI MÉRNÖKÖK ÉS HIGIÉNIKUSOK NEMZETKÖZI EGYESÜLETE (1905), 2. az AMERIKAKÖZI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI-MÉRNÖKI EGYESÜLET (1946) és 3. az EURÓPAI SZÖVETSÉG A VIZEK VÉDELMÉRE (1956). III. Célszerű számbavennünk azokat a nemzetközi szervezeteket is, amelyek egészben véve nem vízgazdálkodási jellegűek ugyan, de munkásságuk egy része mégis erre a területre esik, mint 1. az ENERGIA VILÁGKONFERENCIA (1924) 2. a NEMZETKÖZI MEZŐGAZDASÁGI-MÉRNÖKI EGYESÜLET (1930) és 3. a NEMZETKÖZI TALAJMECHANIKAI ÉS ALAPOZÁSI EGYESÜLET (1936). IV. Végül meg kell említenem néhány, a vízgazdálkodás határterületeivel is foglalkozó nem mérnöki szervezeti egységet, de ezeknek csak a felsorolására szorítkozom. Ilyenek : 1. a NEMZETKÖZI METEOROLÓGIAI SZÖVETSÉG (

Association Internationale de Météorologie — AIM, 1919, Brüsszel), 2. a NEMZETKÖZI LIMNOLÓGIAI EGYESÜLET (Socielas Internalionalis Limnologiae — SIL, 1922 Ambleside, Nagybritannia), 3. a NEMZETKÖZI TALAJTANI SZÖVETSÉG (International Society о/ Soil Science — ISSS, 1924, Amsterdam) és 4. a IIIDROGEOLÓGUSOK NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGE (International Association of Hydrogeologists, 1957). Tudvalevő, hogy a nemzetközi szövetségek működésükben az egyes országok szakembereiből alakított ún. nemzeti bizottságokra támaszkodnak. Kongresszusokra csak ezeken keresztül lehet tanulmányokat küldeni, csak az általuk ' A Nemzetközi Vízrajzi Hivatal (Bureau Hydrographique International, BHI, 1921, Monaco) nevéről ítélve ugyancsak ide tartoznék. Valójában, a francia szóhasználat szerint, a hidrográfia a tengerek partvidékének leírását jelenti. A Hivatal az erre vonatkozó nemzetközi együttműködést, és általa a tengerhajózás biztonságát szolgálja. Ezért nem foglalkozom vele. (A hozzákapcsolódó monacoi „vízrajzi" múzeumban is hiába keresnénk hidrológiai anyagot.) A Nemzetközi Kultúrtechnikai Intézel (International Institute for Land Beclamation• and Improvement — ILRI, 1955, Wageningen, Hollandia) céljaiban ugyan nemzetközi : a talajjavításra és telkesítésre vonatkozó kutatás tapasztalatcsere-központja kíván lenni — ezt a célt szolgálják értékes kiadványai is, — de kizárólagosan holland vezetés alatt áll, és az amerikai Kellogg-Alapítvány is, amelynek megszervezését köszönheti, csupán fennállásának 10. évéig támogatja fokozatosan csökkenő mértékben. Az Intézet ismertetése ezért kívülesik e tanulmány határain.