Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - I. Dégen Imre: A vízügyek államosításának 10 éves évfordulójára

A VÍZÜGYEK ÁLLAMOSÍTÁSÁNAK 10 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRA DÉGEN IMRE ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓ 351.79 A vízügyek államosítása — melynek 10 éves évfordulóját múlt év decemberében ünnepelte a vízügyi szolgálat — a fellendülés új korszakát nyitotta meg a magyar vízgazdálkodás előtt. Az évforduló egybeesett a magyar vízügyek történetében ugyancsak nagyjelentőségű eseménynek — a Kultúrmérnöki Intézmény létrehozásának 80 éves évfordulójával. Nemzetközi viszonylatban is kimagasló nagyszerű alkotások mellett, a nép érdekeinek, az ország társadalmi és gazdasági haladásának szolgálata jelzi a reformkor nagy vízimérnökei: Vásárhelyi Pál, Beszédes József és Vedres István munkásságát. A nép által ,.második honfoglalásnak" nevezett tiszavölgyi lecsapolási, ármentesítési, belvízrendezési és folyószabályozási munkák, valamint a Duna szabályozása, nagykiterjedésű vízjárta területet tettek lakhatóvá és művelhetővé. Megteremtették a vízi és szárazföldi közlekedés előfeltételeit. Bekapcsolták az egész Alföldet hazánk gazdasági életének vérkeringésébe. A magyar vízimérnöki munka e hőskora után azonban megtorpant a fejlődés. A reformkor nagy víz

;mérnökeinek ugyan méltó utódai támadtak: a hidrológiai tudomány magyar úttörője, Bogdánffi/ Ödön, a Kultúrmérnöki Intézmény megalapítója, Kvassay Jenő és a nagytávlatú országos vízügyi programot kidolgozó Sajó Elemér, mégis a feduál-kapitalista rendszer ellentmondásai, a szűk tőkésföldesúri érdekeknek a nemzeti érdekek rovására történő érvényesülése megakadályozta, hogy a múlt század nagyszabású vízrendezési munkáinak eredményeit hasonlók kövessék. A kapitalista fejlődés meggyorsulásával a századforduló elején, a mind korszerűbb technikát alkalmazó ipar és a feudális kötöttségekkel terhelt mezőgazdaság közötti szakadék egyre jobban elmélyült, évtizedekre állandósult a mezőgazdaság elmaradottsága. Ez fékezően hatott a vízügyi munkák fejlődésére; a vízgazdálkodás elmaradottsága viszont súlyos tehertételként nehezedett egész későbbi gazdasági fejlődésünkre. Fékező hatásának leküzdése a felszabadulás után is nehéz feladatok elé állította a magyar vízügyi szolgálatot. A felszabadulásig a vízgazdálkodási feladatoknak csak első részét, az alapvető vízrendezési munkákat — azokat is csak részlegesen — sikerült megoldani, míg a vízhasznosítás feladatai lényegében megoldatlanok maradtak. Az ország gazdasági fejlődését alátámasztó, vele összhangban fejlődő, átfogó vízügyi szemlélet és gyakorlat kialakulásának, a vízépítés elszigetelt ágainak helyébe lépő egységes vízgazdálkodásnak a feltételeit a népi demokratikus rend-