Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kisebb közlemények

Zsuffa: Csövek vízszállítóképessége 125 mérő kiválasztása. A kiválasztás a szivattyúzás, az esésveszteségek és a beruházási költségek összevetésének segítségével történik. Az esésveszteségek esetenkénti meghatározásával nem foglalkozunk, csak utalunk arra, hogy a súrlódási veszteségből adódó esésveszteség (nyomásveszteség) meghatározására az utóbbi időkben elméletileg jól megalapozott, a gyakorlatban könnyen kezelhető segédlctsorozat áll a tervezők rendelkezésére, amellyel a számítás röviden és egyszerűen elvégezhető.

1 Hosszabb csővezetékekben az esésveszteség számításánál, a hidraulikai méretezésnél a kulcskérdés az érdességi tényező meghatározása. Általános szokás, hogy a méretezésnél ,,közepes minőségű" csőnek megfelelő érdességi téngezővel számolnak. így veszik figyelembe azt, hogy az újonnan beépített cső érdessége és ezzel együtt nyomásvesztesége idővel megnő. (Illetve adott nyomásmagasság esetén a vízhozam nagysága csökken.) Természetesen ez az esésveszteség növekedése, illetve a vízhozam csökkenése nem fog a közepes minőségnek megfelelő értéknél megállni : a vezeték tovább öregszik, az érdesség tovább növekszik. Az új csövek elhelyezésénél, kezdetben a közepes érdességű csőre számított értéknél a szivattyúzás költsége kisebb — éppen a befektetett tőke amortizációja idején — később pedig —, amikor az üzem a cső jókarbahelyezésének költségeit is viseli — a szivattyúzás költsége a számítottnál nagyobb. Az'érdességi tényező időbeli változásának figyelembevétele bonyolult, számos mérést és megfigyelést igénylő kérdés és messze van a megoldástól. G. Thiebessard módszert mutat be a vizsgálatok végrehajtásához és néhány megfigyelés sorozatot ismertet. Az esésveszteség X v

2 h = L (1) D2g képletében X értékét az elmiletileg legjobban megalapozott Colebrook-iéle 1 . = — 2 log X ——— -f —^— I (2) összefüggésből számítja, ahol h az esésveszteség, X az érdességet kifejező ellenállás tényező, D a csőátmérő, v a víz sebessége a csőben, L a csőhossz, Re a Reynolds szám, k

s a Nikuradze-féle érdesség és g a nehézségi gyorsulás. A képlet szerkezete rámutat arra, hogy a X ellenállástényező változását a k

s érdesség, valamint D átmérő változása okozza. Az (1) és (2) alapegyenletből a kísérleti eredmények és mérések feldolgozásának alapegyenletét kaphatjuk : — 2 log = <p log p- • — v log (3) Qo kS0 IJ>, ahol Q

0, kso, Do a kezdeti értékek, <p és y pedig közelítően állandók. Mivel a kérdéssel foglalkozó irodalomban található számos adat összegyűjtésénél és feldolgozásánál az érdesség változását és az átmérő változását külön-külön nem vették figyelembe, ezeknél a X* Q

2 = const (4) illetve a ** ÍQo\ Q 1 Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet: Tervezési segédletek csatornák és csővezetékekhidraulikai méretezéséhez, összeállította: Szesztay Károly. Dudapet, 1957.