Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kisebb közlemények

Kollár: Az alulról befolyásolt átbukás 119 keket. Az ismertetés keretében részletesebben csak a gyakorlatban előforduló szélesküszöbű és gyakorlati szelvényű gátakkal foglalkozunk, a teljesség kedvéért 1— _ c tényező görbéit a 1.0 IS a feltünazonban a másik két gáttípüsra tettük. Szélesküszöbű gátaknál a nyomáseloszlás majdnem egyenletes, az átbukási tényező kicsi 0x = 0,5 — 0,55). A bukó szélesküszöbűnek tekinthető, ha szélessége a kétszeres vízmélységnél nagyobb (a duzzasztóművek, nagyobb patakok vízlépcsői és általában a kisebb patakok fenéklépcsői). A kísérletek szerint amíg h

a — ^ 0,82, addig szabad átbukás h esete áll fenn. Ha a viszony 0,82-nél nagyobb szám, akkor c < 1, és értéke a 2. ábra megfelelő görbéjén határozható meg. Gyakorlati szelvényű bukógátaknál a nyomáseloszlás a bukó alakjától függ, így a visszahatási határ is az alak függvénye. A kísérletek szerint a visszahatási határoknak a bukó alakja miatti változása korántsem olyan nagy, mint a vízszintek miatti változása, ezért ezt elhanyagolták. Ez az elhanyagolás indokolt, mert nem okoz nagyhibát a számításban. A kísérleti eredményeket a 3. ábra tartalmazza. Eszerint, 0,6 0,5 7,0 ábra. Az alulról befolyásolt átbukás számításához szolgáló javítótényező különféle bukótípusoknál 0,6 0,6 hla 3. ábra. A javítótényező gyakorlati szelvényű bukógálnál