Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VI. Szesztay Károly-Zsuffa István: A mércekapcsolatok szerkesztésének és értelmezésének néhány kérdése

90 Szesztay Károly — Zsuffa István nuit, Pozsonynál 1958. júl. 2-án hajnalban 757 cm vízállással tetőzött árhullámra vonatkozik.) Az eredeti munkalapokon a mezőny pontjait értékcsoportonként más-más színnel jelöl­tük. A segédváltozó ke­rekszámú értékeire vo­natkozó kapcsolatot ki­jelölő izometrikus vo­nalakat az egyes szín- ' csoportok kiegyenlítő, ill. határoló görbéjeként állapítottuk meg. A felső tetőzéssel egyidejű víz­állásokat kellő pontos­sággal kijelöltük, mert a feldolgozás során több mint kétszáz árhullá­mot magában foglaló adatanyagról rajzoltunk nagyméretű vízállásgör­béket az Engelhart szeli és Mohács közötti fo­lyam-szakasz kilenc jel­lemző állomására (En­gelhartszell, Struden, Krems, Bécs, Pozsony, Komárom, Budapest, Dunaföldvár és Mo­hács). A (15) szerinti há­romváltozós kapcsola­tokból nyert Il {p, HfK.. Hértékekből a vég­eredményt jelentő // 2 tetőzés többnyire egy­szerű átlagolással szá­mítható : ahol n a (15) szerinti kapcsolatok (munkalapok) száma. Ha a h ( a x ) ; tíjf) . . . stb. segédváltozók súlya (az egyes munkalapokon talált átlagos szóródás) lényegesen eltérő, célszerű lehet a súlyozott átlagolás : Pa HP + P„ n'fl + ....+ Pt.H%> +.... + Pt M ? ) A dunai feldolgozásokban általában megelégedhettünk a számtani átlaggal, a Tisza esetében már csaknem minden viszonylatnál érdemesnek mutatkozott

Next

/
Thumbnails
Contents