Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VI. Szesztay Károly-Zsuffa István: A mércekapcsolatok szerkesztésének és értelmezésének néhány kérdése

A mércekapcsolatok szerkesztésének néhány kérdése 89 a súlyozási arányszámok bevonása. A rendkívül kis esésű Tisza esetében ugyanis a mellékfolyók duzzasztó, ill. leszívó hatása (különösen a Marosé és a Körösöké) igen nagy távolságra érvényesül. Emiatt gyakran van szükség olyan segéd változók bevonására is, amelyek átlagos körülmények között nem számottevőek, de szélsőséges vízjárási helyzetekre is gondolva mégsem hagyhatók el. A segédváltozók (a felső tetőzés időpontjában kialakult vízjárási állapotot rögzítő vízmérceállomások) száma tekintetében támpontul szolgálhat, hogy : 1. A mederteltséget jellemző állomások ne legyenek túlságosan közel egymáshoz. A szomszédos mércéken a felső tetőzéssel egyidőben észlelt vízállások között általában olyan szoros ugyanis a belső kapcsolat, hogy egyenkénti figyelembevételük lényegében ugyanannak a tényezőnek ismételt bevonását jelentené. 2. A segédváltozók számának növelésével eleinte meglehetősen jelentékenyen, később egyre kisebb mértékben fokozódik a kapcsolat szorossága. 3. A kisebb és nem túlságosan heves vízjárású mellékfolyókon általában nem érdemes külön állomást kijelölni. Ezeknek hatását kielégítő pontossággal kifejezi a főfolyónak a torkolatuk alatti szakaszon észlelt vízállása. 4. Az állomások az érintett vízrendszerben egyenletesen és arányosan oszoljanak meg. Ennek elbírálásakor természetesen nem a kilométerekben mért távolság, hanem a levonulási idő és nem a képviselt vízgyűjtő kiterjedése, hanem annak átlagos árvízi hozama az irányadó. 5. A véletlen jellegű hibák hatásának csökkentésére két háromváltozós munkalapot minden olyan esetben célszerű megszerkeszteni, amikor a kétváltozós mércekapcsolat már nem kielégítő. Ilyenkor a teltség jellemzésére egymáshoz közel levő szomszédos mércék is bevonhatók. Az I. táblázatban az eddigi feldolgozásoknál vett néhány jellemző példát foglaltuk össze a teltséget jellemző állomások megválasztására. A 6. ábra a (3) szerinti értelmezés alapján a (15) szerinti felbontással meghatározott mércekapcsolatot mutat be a vásárosnaményi és a szolnoki tetőzés között. Az eddigiekben a H

t = / (//,) klasszikus értelmezéshez legközelebb maradó (3) szerinti többváltozós kapcsolatok szerkesztését tárgyaltuk. A kapcsolatok kielemzésére vonatkozóan tett általános megállapítások általában kiterjeszthetők a más értelmezés szerinti többváltozós mércekapcsolatok meghatározására is. A (6) szerinti kapcsolatok meghatározása például a szerinti felbontással történhet. Az ilyen felbontás szerinti szerkesztésre a 7. ábra mutat be példát. A vízhozamokra áttérve a (7), (8) és (12) szerinti értelmezéseket tárgyaltuk. Ezek többnyire levezethetők a vízállások alapján kielemzett kapcsolatokból is, de bizonyos esetekben — mint látni fogjuk — célszerű őket közvetlenül az észlelési adatokból származtatni. A (7) és (8) szerinti kapcsolatokat a vízállások ese-