Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VI. Szesztay Károly-Zsuffa István: A mércekapcsolatok szerkesztésének és értelmezésének néhány kérdése

A mércekapcsolatok szerkesztésének néhány kérdése 87 2. A kapcsolatok meghatározása A mércekapcsolatokat az elmúlt évek, ill. évtizedek folyamán levonult árhullámok adataiból kell kielemezni. Az ilyen célokra szolgáló eljárásokat korrelációvizsgálat néven foglalja össze a matematikai statisztika. A korrelációvizsgálat számítási eljárásainak (a korrelációszámításnak) az alkalmazási területe meglehetősen szűkreszabott. Általában csak lineáris kapcsolatok levezetésére alkalmasak. A számítási munka — különösen ha háromnál több tényezőről és nagyobb adathalmazról van szó — rendkívül hosszadalmas. A számítási feltételek (a kapcsolati egyenlet szerkesztések) megválasztásához általában kevés a támpont. A korrelációvizsgálat grafikus eljárásaiban rejlő lehetőségek még távolról sincsenek megfelelően feltárva. Az exakt matematikai tárgyalásmódhoz szokott műszaki szakemberek általában érthető idegenkedéssel fogadják az „érzés-szerinti" kiegyenlítésen alapuló grafikus megoldásokat. A tényezők hatásának szövevényes egymásbafonódása a bonyolultabb feladatoktól gyakran visszariasztja azokat is, akik az egyszerűbb felépítésű két-, ill. háromváltozós feladatokban már hozzászoktak a grafikus kiegyenlítéshez. Pedig a grafikus eljárások igazi lehetőségei — véleményünk szerint — éppen ezekben a szövevényes feladatokban tudnak kibontakozni. Az amerikai hidrológiai gyakorlatban Linsley, Kohler és mások munkái nyomán kereken 10 év óta kezd terjedni a grafikus kapcsolatmeghatározás koaxiális módszere [6]. A hazai hidrológiai irodalomban 1954-ben jelent meg a módszerről ismertetés [8]. Azóta több esetben eredményesen alkalmazták [pl. 7 és 7a], Bizonyos feladatoknál ez a segédváltozók egymásutáni, fokozatos bevonásán alapuló megoldás igen szép eredményeket ad. IIa a segédváltozók között szoros a belső kapcsolat, az egymásutáni mezőnyök pontjainak kiegyenlítése egyre nehezebbé, a negyedik-ötödik változó után gyakorlatilag néha teljesen lehetetlenné válik. Több megoldási lehetőség kipróbálása után a (3) kifejezés szerinti többváltozós mércekapcsolatok meghatározására a háromváltozós rész-függvényekre való felbontást találtuk a legcélszerűbbnek [9, ill. 13]. A kapcsolat két „fő tényezőjét" a //j és H2 tetőzést valamennyi rész-függvényben megtartva, a meder teltségét j ellemző h^', h]'*. . . stb. segédváltozók külön-külön munkalapokon elméletileg korlát nélküli számban bevonhatók. A fentiek szerint felbontott //<«> = /(// ,, /£>) (15—a) Ilf = /(Hi, ti?) 15—b) Hf = filly • tí») (15—i) HÍP = f(H

v (15—t) rész-függvények kielemzésére az 5. ábra mutat be példát, amelyen li

í a pozsonyi tetőzés, II2 a budapesti tetőzés és h^ a pozsonyi tetőzéssel egyidejű komáromi vízállás. (A szaggatott vetítővonallal megjelölt példa a közelmúlt napokban levő-