Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - V. Kisebb közlemények

300 Kisebb Közlemények I. táblázat Adatok a vúlyogtalajokkal véjjzett kísérletekről A kísérlet A talajminta átlagus száma kezdetének napja időtartama hőmérséklete jég- és víztartalma A teljes vízzáróság eléréséig elnyelt vízmennyiség száma kezdetének napja a kísérlet tezdetekor óra c° % • mm (0 (2) (3) (4) (5) (6) 2 1955. IV. 4 102 —3,0 26 2 1 1955. III. 23 46 —2,4 24 6 5 1956. I. 19 26 —0,8 23 7 4 1956. 1. 17 29 —2,0 18 14 8 1955. XI. 5 32 —2,5 9 8 6 7 1956. 1956. I. 21 I. 25 52 4 —0,9 —0,6 8 8 nem vált vízzáróvá 9 1955. XI. 4 24 —2,4 8 9 3 1955. VI. 14 30 —3,6 7 11 3. ábra mutat jellegzetes példát. A kísérlet kezdetekor a talajminta átlagos hőmérséklete —3,6 C°, együttes jég-, ill. víztartalma 7% volt. A kísérlet első perceiben igen jelentékeny (45 mm/óra) volt a minta víznyelése. Később rohamosan csökkent a beszivárgás üteme, mintegy másfél órával a kísérlet kezdete után, a minta teljesen vízzáróvá vált, és ilyen állapotban maradt mindaddig, amíg a levegő hőmérséklete a fagypont alatt maradt. Másnap reggel a kísérleti cellában 1,5 C°-kal emelték a levegő hőmérsékletét (—0,5 G°-ról +1 C

u-ra). Ezt követően mintegy 2 óra múlva a víz hőmérséklete is a 0 C°-ról lassan emelkedni kezdett, a talajminta felszínén kialakult jégkéreg felengedett, a beszivárgás újra megindult és a +1 C° levegőhőmérsékletnek megfelelő egyensúlyi helyzet alakult ki. Délután 4 óra körül a levegőhőmérsékletet jelentékenyen növelték, amit a víz és a talaj hőmérséklete 2—3 órányi eltolódással vett át. Ettől kezdve a beszivárgás üteme rohamosan fokozódott. Hasonló volt a kísérlet alakulása a vizsgált 9 minta közül 7 esetben (I. táblázat). Két kísérletnél (a 6. és 7. számúnál) a minta nem vált vízzáróvá, a beszivárgás az egyensúlyi helyzet kialakulásának megfelelően folyamatossá vált. A talaj szemösszetétele és hőmérsékleti állapota a 9 minta esetében gyakorlatilag azonos volt (a minták ugyanazon területről, közvetlenül egymás közeléből származtak). A kísérletek különböző lefolyásának oka a kezdeti talajhőmérséklet, ill. jég- és víztartalom eltérésében keresendő (4. és 5. rovat). Az I. táblázatban a kísérletek adatait olyan sorrendben állítottuk össze, hogy a minták kezdeti jég-, ill. víztartalma fokozatosan csökkenjen. Az első öt sor (2., 1., 5., 4. és 8. sz. kísérlet) adatai azt mutatják, hogy minél kisebb a talaj kezdeti jég-, ill. víztartalma, annál több vizet nyelt el a felszíni jégkéreg kialakulásáig, a teljes vízzáróság beálltáig. (Ettől eltérően viselkedett a 4. sz. minta, aminek magyarázataként Komarov azt említi meg, hogy a minta felszíni rétege — a többitől eltérően — erősen fel volt lazítva.) A 6. és 7. sz. kísérlet azt mutatja, hogy ha a kezdeti jég-, ill. víztartalom kevés, a talaj nem válik vízzáróvá. A 8., 9. és a 3. sz. kísérlet szerint viszont a vízzáróság még ilyen, viszonylag száraz mintákban is kialakulhat, ha a kezdeti hőmérséklet megfelelően alacsony (az utóbb említett három kísérletnél 2—3 C°-kal volt alacsonyabb a kezdeti hőmérséklet, mint a 6. és 7. sz. kísérlet esetében). A kísérletek alapján megállapítható, hogy a vályogtalajok víznyelőképességét и jagy beköszöntésekor, ill. az olvadás kezdetekor észlelhető jég-, ill. víztartalom, és az olvadás