Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

52 Juhász J. — Szakváry J. karsztakna, táró. illetve kutak esetén: <l) az üzemi szint megállapítása, a vízhozam-viszonyok megadása és h) további karsztvízfeltárás telepítésének lehetősége; végül galéria esetén: i) a hidraulikai adatok közlése. j) a vízkivétel hatása a környezetre és k) az utánpótlódás mértékének meghatározása. A feltárási munkák és értékelésük nagymértékben függ attól, hogy milyen vízforrásról van szó. Ezért az alábbiakban különválasztjuk 1. a források, 2. a rétegvizek, 3. a talajvizek és 4. a karsztvizek esetét. A felmerült sokrétű kérdésből néhány példa kapcsán igyekszünk ízelítőt adni. 1. Forrásfoglalások Valamely forrás foglalásakor ismernünk kell a vízhozam jellemző átlagértékét és szélsőségeit, a forrás keletkezési körülményeit, a föld alatti járatrészt, illetve szivárgási utakat, a forrás környezetét, a vízgyűjtőterület nagyságát, a morfológiai viszonyokat, a geológiai felépítettséget, a meteorológiai viszonyokat stb. A források különleges fajtája a karsztvíz-eredetű forrás. Foglalására és egyben a szálkőzetben történő megfogására jellemző példaként a Szalajka-vötgyi ún. Sziklaforrás vizének hasznosítására vonatkozó munkálatokat ismertetjük. A fog-, lalás jól sikerült ugyan, de a tervezett nagyobb vízhozamot csak részben sikerült biztosítani.

1 A forrás a Bükk hegység Ny-i oldalán, az ÉNy—DK irányú völgyben folyó Szalajka patak mentén, 422.21 m A. f.-i szinten, kisebb vízesés alakjában lép a felszínre. A feltárás előkészítése során megállapították, hogy a forrás vízgyűjtőterülete a Bükk-fennsík triász mészkőtömbje, melyhez az előhegységet alkotó karbonkori agyagpala csatlakozik. Az agyagpalában mészkőrétegek találhatók, és a kettő érintkezési vonalán számos víznyelőn keresztül jut a csapadékvíz a mészkőréteg csapásirányában kifejlődött barlangrendszerbe. A 4—6 km

2-re becsült vízgyűjtőterületre hulló csapadék liatása gyorsan jelentkezik a forrásnál. Ez a magyarázata annak, hogy a forrás tartós szárazság idején, utánpótlás hiányában. néha kiapad. A csapadék késleltetési ideje a megfigyelések szerint egy-másfél nap. Az 1940-ben, valamint 1950—52 között rendszertelenül történt forrásmérések nem voltak elég megbízhatóak. A mért vízhozam 0—5400 l/perc között változott. A morfológiai, geológiai, továbbá hidrológiai vizsgálatok és mérések alapján a feltárást — amelynek költségkímélés végett mindjárt végleges forrásfoglalásul kellett szolgálnia — kettős céllal indították. Egyrészt a fő járatok helyének, irányának és a víz útjának megállapítására, másrészt a hegy felől érkező víz lehető legjobb megfogására úgy, hogy a völgy felé irányuló, térszín alatti vízáramlás, tehát a forrás alatt elszökő vízmennyiség a minimumra csökkenjen. Először a 438.26 m A. f.-i szintről induló kutatótáró készült el (3. ábra) azzal a feltételezéssel, hogy a természetes főjárat iránya megegyezik a mészkőrétegek csapásirányával. A táróval barlangjáratra bukkantak, de a bő vízutánpótlás miatt nem sikerült a főjáratig eljutni, amelynek csupán a helye volt megállapítható. 1 Л kutatást a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda, a tervezést, a Mélyépítési Tervező Vállalat, a kivitelt a 6. sz. Mélyépítő Vállalat végezte.