Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

48 Juhász J. — Szakváry J. H. Geofizikai vizsgálatok Bátran állíthatjuk, hogy a vízkutatás tudománya geofizikai vonatkozásban fejlődött leggyorsabban. Л geofizika egyes területei ugyan több évszázados múltra tekinthetnek vissza, legtöbb ága azonban csak néhány évtizedes, egyesek meg éppenséggel csak néhány éve indultak meg. A tapasztalat szerint a geofizikai módszerek a vízkutatás terén nem helyettesítik a fúrással történő feltárásokat — amint sokan hirdették —, hanem csak gazdaságosabbá, olcsóbbá és biztosabbá teszik a fúrást. A geofizika a mélységből kiindulva, a kőzetanyagok fizikai tulajdonságai alapján, nagy területrészek rétegződéséből, mérésekre támaszkodva állítja össze eredményeit [55]. Ismertebbek a mágneses, szeizmikus, gravitációs, elektromos, rádióaktív kőzettulajdonságokon alapuló geofizikai vizsgálatok. A legrégibb eljárás kétségtelenül a mágneses módszer. írásos adatok utalnak arra, hogy Svédországban 1630-ban ezzel a módszerrel ércet kutattak. Vízkutatásra általában nem alkalmas. Több mint százéves a szeizmikus módszer, amely mesterségesen keltett rezgések visszaverődése alapján állapítja meg a mélyebb rétegek szerkezetét és kőzetanyagát. A hazai szeizmikus kutatás az olajbányászat kezdeményezésére tulajdonképpen a háborút követő években indult meg. Az ún. refrakciós méréseket 1952-ben alkalmazták először vető meghatározásra [56 |. Tapasztalat szerint a szeizmikus eljárás, beleértve az újabban kialakuló sekély-szeizmikát is, laza-üledékes kőzetekben vízkutatásra nem nagyon alkalmas. Ennek a módszernek a vízkutatás szempontjából főleg a szilárd, összeálló kőzetek repedéseinek, a karsztvízforrások barlangjáratainak, a vetődéseknek kikutatása terén van jelentősége. Ugyancsak fontos a szerepe a meleg és gyógyvizek feltárásánál, ahol a mélységbeni földtani szerkezet megismerését segíti elő. A gravitációs mérések hazánkban indultak meg elsőként a világon. Az egbelli kőolaj kutatásnál 1915-ben Böckh Ilugó javaslatára az Eötvös-féle inga egyik tökéletesített fajtáját használták fel. 1921-ben pedig — a korábbi kecskeméti mérésekhez csatlakozóan — olajkutatás céljából az egész Dunántúl felvételét megkezdték [57 J. Vízkutatás terén elsősorban a meleg és gyógyvizes réteg feltárásánál és a földtani .szerkezet megállapításánál jut szerephez. Egyes esetekben egykori folyómedrek kimutatása is sikerült. Kétségtelenül legnagyobb az elektromos mérési eljárások száma. Ezeket három nagy csoportba sorolhatjuk: a) a kőzeteknek az elektromos potenciálra, b) az elektromos mezőre, illetve c) az elektromágneses hullámokra való hatását vizsgáló módszerekre. Az első csoportba tartozó módszereknél vagy a talaj-elektrolit koncentráció különbségéből, vagy kozmikus okok miatt, illetve mesterségesen bevezetett áram következtében előálló potenciál-különbséget mérünk, illetve hasonlítunk össze. A második csoportba tartozó méréseknél a mért feszültség-különbséget a rétegekbe bevezetett áram erősségével hasonlítjuk össze és ebből kapunk fajlagos ellenállás-eloszlást. A harmadik, indukciós módszereknél az elektromos jelenségeket kísérő elektromágneses tér indukált áramát használjuk fel a kőzetviszonyok tisztázására.