Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

A hazai vízkutatási médszere'k 47 adatai alapján szerkesztett 1 : 200 000 méretarányú talajvíztérképet — részletes magyarázóval együtt— 1956-ban adták ki [53]. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tartja nyilván az ország nagyobb karsztforrásaiva vonatkozó, 1950—51 óta folytatott rendszeres mérések eredményeit. A budapesti hév- és gyógyforrások rendszeres mérési adatai 1938 óta az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén, illetve az Országos Balneológiai Kutató Intézetben vannak saját, hetenkénti méréseik alapján nyilvántartva. A legutóbbi években a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet kezdte el számos mecseki karsztforrás mérését, és az adatok nyilvántartását. e) Az ország ivóvizeinek minőségét az Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálja, ellenőrzi és tartja nyilván. Hivatalból minden ivási célra használt ásott, illetve fúrt közkutat. valamint forrásvizet kémiai és bakteriológiai szempontból egyaránt rendszeresen ellenőriz. A szakintézmények részére mindig nyitva álló adattára mintaszerűen rendezett. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél jelenleg készül az egész országra kiterjedő 1 : 200 000 méretarányú talajvízminőségi térkép a Szebellédy Lászlóné által kidolgozott módszer alapján [54 J. Felsorolásunkból szándékosan hagytuk ki azokat a forrásokat, amelyek vagy nem adnak közvetlenül segítséget à vízkutatáshoz, vagy elsősorban nem a hidegvíz-kutatás céljait szolgálják, pl. a gravimetrikus, illetve gravitációs térkép és a belőle szerkesztett alaphegység-térkép stb. Ugyancsak nem vettük fel itt azokat a bizonyos mértékig ma már alapadatoknak tekinthető munkákat, amelyek konkrét vízkutatás kapcsán születtek, mint pl. a Dunántúli Középhegység egy részének karsztvíz-térképe stb. 2. Helyszíni bejárás, <|eolő()iai és moríoló;)iai vizsgálatok A geológiai bejárás és a vele kapcsolatos vizsgálat tulajdonképpen a kövületés kőzetdarabok, általában a külszín, az ott található természetes és mesterséges feltárások, valamint a rétegek viselkedésének közvetlen megfigyeléséből vonja le következtetéseit. Ami módszertani fejlődést ezen a téren észlelhetünk, az elsősorban a rétegtan (sztratigráfia) és a szerkezettan (tektonika) fejlődésének következménye, valamint a geológiai felvételeknek műszeres felvételekkel való kiegészítése. Főként a rétegek kor. szemösszetétel stb. szerinti szétválasztásának finomsága fokozódott. A helyszíni geológiai vizsgálatokat századunk 20-as éveiben kezdték a képződmények határának műszeres megállapításával pontosabbá tenni. A geomorfológiái a legújabb időkig teljesen leíró jelleggel művelték és csak a 20-as években kezdődött el hazánkban is az oknyomozó geomorfológia. Vízkutatási téren rövidesen igen eredményesnek bizonyult, és a folyóteraszok, régi folyómedrek és a felszínhez közeli, illetve felszíni vizek lefolyásának tanulmányozása terén nagy tekintélyre tett szert Cholnoky Jenő. Kb. két évtizeddel ezelőtt Láng Sándor kezdeményezésére indult meg a karsztmorfológiai vizsgálatok sorozata hazánkban. Vízkutatási szempontból még sokan vitatják eredményességüket, kétségtelen azonban, hogy a búvópatakok, barlangok, föld alatti karsztvízrepedések megállapítása terén értek már el eredményt.