Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - V. Salamin Pál: Az öntözésnek és a felszíni vizek elvezetésének kapcsolatai

Az öntözések és a felszíni vizek elvezetése 46!T A teljes vízgyűjtőterület lefolyási tényezőjének értéke tehát: a=a

n + a

ő=

2

a<

F« + (

a> + a»

)

F

°. (17) A növények károsodásának megelőzése szempontjából szükséges víztelenítés időtartamát (d) részletes gazdaságossági megfontolások alapján, az V. táblázatban foglalt értékek figyelembevételével vehetjük fel. Részletes elemzés nélkül legfeljebb a már említett d = 1 (esetleg 1,5 — 2,0) napot írhatjuk elő. A fölösleges felszíni víz mennyiségét jellemző fajlagos vízhozamot (q, l/s. ha) ezután a következő egyszerű összefüggéssel számítjuk: vagy a (2) és a (3) egyenlet szerint és t = 60 perc figyelembevételével: q = 0,04 a a t~

n = a a = 0,001855 a a, (19) 3 Vf ahol i az MSZ 15 300 szabvány függvényábráiból közvetlenül kiolvasható, m évenként átlagosan egyszer elért vagy meghaladott esőintenzitás l/s. ha-ban. Ez az összefüggés, amely részben fizikai meggondolásokat fejez ki, részben azonban gyakorlati előírásokat foglal magában, azt jelenti, hogy a kisebb vízgyűjtőterületi elemekről (öntözött táblákról, öntözőtelepekről) az egy óra időtartamú nagy intenzitású és viszonylag kis területre terjedő heves záporból származó felszín vizet egy nap alatt le kell vezetni.

6 Ebben az esetben tehát a fajlagos vízhozam meg határozásánál nem vagyunk figyelemmel a víz mozgására, a területen, hanem egyszerű vízháztartási eljárást, tározási számítást alkalmazunk, a felszínen felgyülemlő vizet meghatározott T ideig tározzuk, illetőleg azalatt levezetjük. Az ismertetett számítással párhuzamosan megállapítjuk szükség esetében az eróziós károkat kiváltó fajlagos vízhozamokat is a (2) vagy a (3) alakú függvényeknek és a VI. táblázatban megadott lefolyási tényezőknek (a), valamint a valóságos, igen rövid összegyülekezési időnek (т) a (11) függvénybe történő helyettesítésével. A nagyobb vízgyűjtőterületeken a felszíni víz összegyülekezése tovább tart (néhány óra is lehet, de a hazai viszonyok között a hat napot is meghaladhatja). Ekkor — amint az előző fejezetben láttuk — az öntözött és a teljes terület arányának megfelelően, vagy a késő tavaszi és nyári heves esőzések, vagy a késő őszi, a téli és a kora tavaszi tartós esőzések a mértékadóak. Számításainkhoz tehát a (2), vagy a (6) függvény szerinti csapadék, illetőleg súlyozott csapadék-törvényt használjuk fel. Ha az öntözött terület jelentős része a teljes vízgyűjtőterületnek, és így vízháztartási szempontból a késő tavaszi és nyári időszak lehet a jellemző, a (2) típusú függvényeket alkalmazzuk. [A (2) függvény alkalmazására példaképpen kiszámítottuk a (8—10) függvényeket.] Ebben az esetben a fajlagos vízhozam meghatá' A Magyar Hidrológiai Társaság Öntözési Bizottsága ezt a számítási elvet elfogadta az Öntözési Szabványtervezet előírásaként.