Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - III. Hock Károly: A magyar víziutak

A MAGYAR VÍZIUTAK HOCK KÁROLY 386.2 : 626/627 (439) Húsz évvel ezelőtt úgy látszott, hogy a magyar víziutak korszerű kiépítése aránylag rövid idő alatt megvalósul. Akkor már épült a Körös hajózhatóvá tétele érdekében a békésszentandrási hajózsilip, újból megindidt a Duna—Tisza-csatorna tervezése és a Sió, valamint a Sajó csatornázásának építési munkái közvetlenül megindulás előtt állottak. A második világháborúban szenvedett óriási veszteségek és az ezeknek következtében jelentkező égetően sürgős beruházási szükségletek ellenére is tíz évvel ezelőtt még nagyobb reményekkel nézhettünk a magyar víziutak fejlesztése elé. Ekkor a békésszentandrási és a sió/oki hajózsilipek már üzembe kerültek, megkezdődött a Duna—Tisza-csatorna építése, és komoly formában felmerült a Tisza csatornázásának gondolata is. A megkezdett tiszapalkonyai hajózsilip építését ugyan nem folytatták, de ennek okát általában csak az anyagi lehetőség hiányában látták és nem kételkedtek ennek a csatornázásnak feltétlen észszerűségében. Az utolsó tíz évben a magyar gazdasági élet és ezen belül a közlekedés a sok nehézség ellenére is rendkívüli mértékben fejlődött. Húsz évvel ezelőtt a magyar vasút kihasználatlan volt, most pedig olyan nagy forgalmat bonyolít le. ami messze túlhaladja a régebben feltételezett kapacitását. A közúti forgalom is minden várakozást meghaladó mértékben fejlődött. Annál meglepőbb tehát, hogy a közlekedés ilyen hatalmas iramú fejlődése mellett a víziutak kérdése teljesen háttérbe szorult. Némileg fejlődött ugyan a hajózás is, de nemcsak a víziutak építése maradt félbe, hanem az érdeklődés is megszűnt a víziutak fejlesztése iránt. A tiszalöki vízlépcső és a Keleti Főcsatorna kizárólag az öntözés érdekében épültek, a Duna—Tiszacsatorna építéséről és a Sajó csatornázásáról pedig már szó sincs. Nyilván régebben is voltak olyanok, akik kételkedtek a víziutak kiépítésének szükségességében, de most már úgy látszik, hogy azok a vízügyi és hajózási szakemberek sincsenek teljesen meggyőződve a víziutak jelentőségéről, akik működésük során ezzel az üggyel hivatalból foglalkoznak. Ez a pesszimizmus még nehezebben érthető, ha meggondoljuk, hogy külföldön — a Szovjetunióban és a népi demokráciákban éppen úgy, mint a kapitalista államokban — mindenütt nagy erőfeszítéseket tesznek a víziutak, valamint a hajópark fejlesztése és korszerűsítése érdekében. Nagyon fontos a víziutak kérdése és ezért legfőbb ideje annak, hogy ezt az egész problémakört áttekintsük és kísérletet tegyünk az esetleges félreértések eloszlatására. Л tisztázandó kérdések nem műszakiak, hanem gazdaságiak, mert abban senki sem kételkedik, hogy a megkezdett magyar víziutak befejezése műszakilag lehetséges. Az elvégzendő gazdasági vizsgálatok azonban szorosan kapcsolódnak a műszaki kérdésekhez.