Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
4. füzet - II. Lászlóffy Woldemár: A tízéves Dunabizottság
402 Lászlóffy Woldemár levegő hőfoka, végül télen : a jég állapota és vastagsága). Magyarország ebben a rendszerben 40 belföldi és 101 külföldi állomásról kap jelentéseket. Ezenkívül — külön megegyezés nélkül, csupán a régebbi gyakorlatnak megfelelően — a Német Szövetségi Köztársaság és Ausztria is szolgáltat adatokat összesen 12 állomásról. A mi 40 táviratozó állomásunkról hat országba küldünk összesen 150 jelentést. A hidrometeorológiai adatok kicserélése azonban csak akkor igazán hasznos, ha egyenértékű adatokról van szó. A Dunabizottság ezért a vízrajzi adatgyűjtés és adatfeldolgozás módszereinek egységesítését is céljául tűzte ki, és a megoldás útját javaslatokkal egyengeti [6]. A vízrajzi adatközlés felhasználásához éppúgy, mint mindennemű hidrológiai tanulmányhoz, elengedhetetlen a régebbi észlelések anyagának ismerete. A dunai államok mindegyike saját nyelvén és más-más rendszer szerint közli vízrajzi szolgálatának adatait. Ezért nagy jelentőségűek a Dunabizottságnak az egész Dunára vonatkozó vízrajzi évkönyvei, amelyek közül immár három jelent meg: az 1.953., 54. és 55. évi kötet [9—11]. Büszkén állapíthatjuk meg róluk, hogy mind tartalmukat, mind kiállításukat illetően a magyar vízrajzi évkönyv volt a mintájuk. 3 A Duna minél tökéletesebb megismerését szolgálják egyrészt a folyamnak a Dunabizottság kiadásában megjelent vízrajzi leírása [8], másrészt a különféle térképek és hajózási útmutatók. Vannak ugyan régebbi dunai térképeink is, de részben nehezen kezelhetők (elsősorban a Vízrajzi Osztály 1899—1908 közti felvételei alapján készült 35x50 cm méretű térképlapokra, ill. az átdolgozásuknak tekinthető, hasonló méretű jugoszláv kiadványra gondolunk), részben különféle jelkulccsal készültek, mindezen felül pedig régóta elavultak. Nagy segítséget jelent tehát a hajósoknak az 1953 —55-ben 10 füzetben kiadott új dunai térkép [12]; amely bár—az egyes szakaszok eltérő természete folytán — háromféle (1 : 25 000, 1 : 15 000, ill. 1 : 50 000) méretarányban, de jól kezelhető alakban és egységes jelkulccsal ábrázolja a folyamot, és a hajóvezetőt érdeklő valamennyi adatot a mai állapotnak megfelelően tünteti fel. A térképeket kiegészítő haióút-leírás előbb orosz nyelven jelent meg négy részben [13], de egyidejűleg francia nyelven is kiadták, még pedig az általános részt nyomtatásban az egyes szakaszok időről időre változó nautikai adatait tartalmazó 3 füzetet pedig célszerűségi okokból irodai sokszorosításban [14]. Hajósok körében közkedvelt lesz a Dunavölgy 2 lapból álló 1 : 1 000 000 méretarányú falitérképe is. Az orosz felírású térképnek nyilván lesz, mint a Dunabizottság minden kiadványának, francia szövegű változata is. Egyelőre ugyancsak csupán oroszul jelent meg az új dunai kilométermutató. Nemcsak szerencsés zsebkönyv alakjával és ízléses kiállításával áll első helyen a Bizottság kiadványai között, hanem örvendetes módon már a német és osztrák folyamszakasz adatait is tartalmazza, amelyek hiányoznak minden eddig felsorolt kiadványból. Az ügyes összeállítás nyilván állandó úti3 Itt említeni meg, hogy az Évkönyv 1954. és 19óf>. évi kötete, de a Dunabizottság több más kiadványa is, átvette e sorok írójának egy 1933-ban szerkesztett ábráját, amely a Duna középvízhozamának alakulását tünteti fel a forrástól a torkolatig. (Lásd : Л magyar Duna vízjárása. Vízügyi Közlemények 1934/1. szám.) Az ábra szerint l'aks és Újvidék közt a Duna vizének jelentékeny hányada föld alatti mederben teszi meg útját. Az azóta eltelt negyedszázad mérési eredményei az akkori, hézagos adatanyagra támaszkodó közelítő számítás megállapításaira rácáfoltak. Kívánatos volna tehát az ábrát újabb közlés előtt felülvizsgálni. (Lásd még erről Dumity Sz. megjegyzését a „Hidrotechnicska melioraeije u NRSzrbiji" [Insztitut za vodnu privredu N'RSzrbije, Heograd, 19Г>1] e. jugoszláv kiadvány 78. lapján.)
