Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - II. Ubell Károly: Az elméleti kúthidraulika módszereinek gyakorlati alkalmazása

320 Ubell Károly távolabbi részéről származik, és a kút közelében fokozatosan előáll a teljes kiürülés. Ha ún. lépcsős szivattyúzást hajtunk végre, azaz ha kezdetben kisebb vízhozamot szivattyúzunk, majd bizonyos idő eltelte után nagyobb vízhozamra térünk át, az újabb fokozat kezdetén a késleltetett hozam lecsökken. Kezdetben az azonnali vízkiürülésből származó hozam az uralkodó, s később a késleltetett hozam nagysága ismét növekszik (7. ábra). Mindhárom kísérletnél egyöntetűen megmutatkozott, hogy a szivattyúzás kezdeti időszakában igen bonyolult változó szivárgás áll elő. A jelenség fő jellemzőit az előző pontban ismertettük. Ezek gyakorlati számítások elvégzéséhez azonban még rem elegendőek. Pontos értékek kiszámítására alkalmas módszer birtokába akkor jutunk, ha a vízkészlet-fogyasztás hatására előálló változó szivárgást számításokra alkalmas alakban tudjuk majd kifejezni. Amíg ez nincs így, az ismert módszereket kell alkalmaznunk, azonban tekintettel kell lennünk arra, hogy a közelítő módszerek a szivárgási tartománynak csak egyes részein és a szivattyúzás egyes időszakaiban közelítik meg a valóságos helyzetet. Az alkalmazásra csak itt kerülhet sor. Ezeken túlmenően a meghatározható értékeket látszólagos értékeknek kell tekintenünk, és ezek a vízkészlet-fogyasztás törvényszerűségeinek figyelembevételével finomíthatok. A továbbiakban a kísérleti eredmények alapján vizsgáljuk meg az egyes tényezők kielégítő pontosságú meghatározásának lehetőségeit. 1. 'V szivárgási tényező meghatározása A vízadó réteg szivárgási tényezője minden esetben ismeretlennek tekinthető. A különböző számítási módszerek és permeábiméter-vizsgálatok csak közelítő értékeket adnak. A szivárgási tényező megállapítására a próbaszivattyúzás mutatkozik a legalkalmasabbnak. Értékének ismerete a további számításokhoz elengedhetetlenül szükséges, s ezért bármilyen célt is szolgál a szivattyúzás — a szivárgási tényező meghatározására mindig sor kerül. Vizsgálatainkban a szivárgó vízmozgásnak csak arra a sebességtartományára szorítkozunk — a kúthidiaulikai feladatokban zömmel ez fordul elő —, ahol a Darcy-törvény érvényes, és addig, amíg a talajszerkezet nem változik meg, a szivárgási tényező állandó talajfizikai jellemzőnek tekinthető. Az ismertetett módszerek közül a szivárgási tényezőnek a próbaszivattyúzásnál mérhető tényezők (Q. s) felhasználásával való közvetlen számítására a Dupuit—Thiem- (5, 8) képlet, valamint Theis (17) és Jacob (19) eljárása alkalmas. Számos adat bizonyítja, hogy ezekkel a módszerekkel •— attól függően, hogy a szivattyúzás mely időpontjában és a leszívási görbe mely szakaszán mért vízszínsüllyedést használjuk a számítás elvégzéséhez •— a szivárgási tényezőre különböző értékek adódnak. A 8. ábrán példaként bemutatjuk, hogyan változik a kiszámítható látszólagos szivárgási tényező attól függően, hogy a számításhoz a kúttól milyen távolságban mért adatot használunk fel. A különböző módszerekkel elért eredmények különbözőek, de egyöntetűen az tapasztalható, hogy a kúttól távolabb mért vízszínsüllyedés segítségével mindig nagyobb és nagyobb szivárgási tényezőt kapunk. Ez a törvényszerűség, hogy a kút közelében kisebb, attól távolodva fokozatosan na-