Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
3. füzet - I. Dr. Kálmán Károly: Közületi vízművek vízgazdálkodása
Vízművek vízgazdálkodása 297 növekedés a technológiai fegyelem lazulására vall. Minthogy a felsorolt hatótényezők alakulásában nincs törvényszerűség, nyilvánvaló, hogy it fogyasztás alakulására sem lehet pontos tervet készíteni. Érthető tehát, hogy bármilyen óvatos felmérés alapján szerkesztették is meg a víztermelési (eladási) tervet, a teljesítésében mutatkozó 10—20%-os ingadozásért senkit sem lehet felelősségre vonni. Mi tehát a helyes vízgazdálkodás alfája és ómegája? Azokat a feladatokat, amelyekre valóban ki kell terjeszkednie a tervezésnek, amelyeket számon kell tartani és amelyekkel kapcsolatban a felelősség kérdését bármikor fel lehet, sőt fel kell vetni, az alábbi háiom ponlban foglalhatom össze: I. A szükségletek várható alakulásának felmérése (felkészülési terv). II. Takarékossági feladatok kitűzése, végrehajtása és ellenőrzése — a termelési lehetőségektől függetlenítve. III. Kényszer-intézkedések az átmeneti vízhiány időszakaira mindaddig, amíg a teljesítőképesség nem biztosítja a csúcsok-csúcsának a kielégítését is. Lássuk most ezeket a tételeket kissé bővebben. I. A szükségletek várhaló alakulása A szükséglet meghatározásának az a helyes kiindulási — mondjuk eszményi — alapelve, hogy az igényeket a napi csúcsok-csúcsa alapján kell megállapítani. A termelési kapacitás meghatározásánál viszont a legkedvezőtlenebb (a termelés minimumának megfelelő) körülményeket kell számbavenni. Csak ebben az esetben kerülhetők el a meglepetések a vízszolgáltatás terén. A szükségletek megállapítása két vonatkozásban történik. a) Egyik a lakosság ún. szociális-kulturális, más néven háztartási vízszükséglete, amely egyrészt fejnormák, másrészt értékítélet alapján állapítandó meg, figyelemmel arra, hogy a lakosság jelentős része vízszükségletének tekintélyes mennyiségét munkahelyén fogyasztja el. b) Másik az ipar szükséglete, amelynek meghatározása a technológia ismeretén és a belső vízellátási rendszer helyes kialakításán nyugszik, az alábbiakban még részletezendő módozatok szerint. Miért kell az igényekel a napi csúcsok-csúcsára tervezni? Ismeretes, hogy ha csupán az átlagszükséglet alapján tervezünk, a fogyasztási csúcsok időszakában zavar támad. Nincs olyan víztartalékolási lehetőség, amely a minimális vagy az átlagos fogyasztású időszakok feleslegeit a csúcsok időszakára biztosítaná. A csúcsok ki nem elégítése éppen azokban a szűk kereszt3. ábra. Egy ipartelep vízfogyasztásának csökkenése a vízgazdálkodás megszervezése következtében Fig. 3. Diminution, dite à l'organisation de l'économie des eaux , d'un établissement industriel. (Consommation mensuelle en % de la pointe)
