Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények

268 Kisebb közlemények levezető rendszereinek vízszállítóképességét — mind a csatornákat, mind a szivattyútelepeket illetően — csaknem a kétszeresére kell emelni, nem is szólva arról, hogy az öntözést napjainkig sem alkalmazták kiterjedtebben. A Vajdaság vízgazdálkodásának korszerűsítésére és egyben komplex megoldására való törekvés a Duna—Tisza—Duna vízgazdálkodási csatorna-rendszer (röviden D. T. D.-rendszer) elgondolásában jutott először kifejezésre. A gondolatot N. Mirkov mérnök vetette fel 1947-ben és lett kitartó harcosa egészen 1957-ben bekövetkezett haláláig. Elgondolása szerint a Bezdántól Óbecsén (Becsejen) keresztül Bánát Palánkáig húzódó nagy Duna—Tisza—Duna csatorna lenne az egész bácskai és bánáti vízgazdálkodási'rendszer gerince: a Bácska és Bánát vízlevezetésének és öntözésének jő ütőere, mesterséges víziúthálózatának fővonala, a komplex vízgazdálkodás szükségletét fedező villamos energia forrása és az új mesterséges halastórendszer alapja. Az alapgondolat megoldására, a rendszer tervezése során, 1947 óta, igen sok műszaki és gazdasági vizsgálatot és előmunkálatot végeztek, és az első tanulmány, mely N. Mirkov elgondolása alapján készült, az évek folyamán többször változott. Az elgondolás megszületésekor ugyanis nem voltak a bácskai és bánáti területeknek színtvonalas térképei, hiányoztak a talajtani és geológiai feltárás, az összefüggő talaj megfigyelések, a Dunára "és a Tiszára, valamint más vízfolyásokra és vízlevezető rendszerekre vonatkozó részletesebb adatok. A terjedelmes munkák mindezen adatok beszerzésének megszervezésével és a térképezés, valamint az adatgyűjtés megindításával kezdődtek, de egyidejűleg, a meglevő adatok alapján, máris megindult a rendszer terveinek és a hozzátartozó tanulmángnak a készítése is. A bácskai 1. ábra. A Duna—Tisza —Duna csatorna rendszer vázlata