Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
2. füzet - VI. Kisebb közlemények
Ihrig: A Duna—Tisza—Duna csatorna 269 részre vonatkozó általános tervek mai alakjukban 1955-re fejlődtek ki. Л bánáti részt illetően lényegében - kevés változtatással — megmaradtak az alapelgondolásnál. Tíz év múlott el a gondolat megszületése óta és — bár egyes kérdések még ma is nyitottak — ezt az időt folyamatos munkára használták fel a tervezők. Hátra van pl. annak az eldöntése, hogy hogyan vezessék át a csatornát a Tiszán, vagyis, hogy a bánáti csatorna vízellátását tiszai duzzasztóval, vagy pedig szivattyúzással oldják meg. Mindinkább előtérbe nyomul azonban — nagyobb költségei ellenére is — az óbecsei (becseji) tiszai vízlépcső megépítésének gondolata. Л Duna—Tisza—Duna csatorna rendszer (1. ábra) 600,7 km hosszú, 127,7 millió /72 a földmunkát jelentő új, és 190,6 km már meglevő csatornából álló alaphálózatával kereken 1,8 millió ha vízlevezetését, és több mint egyharmad millió ha öntözését hivatott első lépésben főfeladatként megoldani. Pontosabban a vízlevezetésbe bevont terület a Bácskában 807, a Bánátban 971, összesen 1838 ezer ha, a tervezett öntözés területe pedig a Bácskában 210, a Bánátban 150, összesen 360 ezer ha. Ez a terület a távlati elgondolások szerint még növekedni fog. A csatornarendszer 600 km olyan hajóúttal gyarapítja a közlekedést, melynek fővonalain 1000 tonnás uszályok járhatnak és — ha megépül — magán a tiszai vízlépcsőn 60 millió k\Vo/év energia termelhető. A tervezés alapjául szolgáló levezetendő fajlagos vízmennyiségek a Bácska északi részén 0,23, a déli részén 0,40, a Bánát felső részén 0,26, középső részén 0,35, délkeleti részén 0,31, és déli részén 0,26, középső részén 0,35, délkeleti részén 0,31, és déli részén 0,52 l/s ha, az öntözésre átlagosan 0,4 l/s ha vízmennyiséget számítanak. A csatornarendszer gerince maga a nagy Dana—Tisza—Duna csatorna, amely hét további főcsatornával és három kisebb leágazással alkotja az alaphálózatot ( I. táblázat ). A főcsatorna (l) 2 a vajdasági dunaszakasz legmagasabb pontjából, Bezdánnál, a volt Ferenc csatorna zsilipje alatt indul ki. A vízkivétel 82,70 m A. f. magasságú vízszínnel gravitációsan 60 m 3/s vizet ad a rendszerbe. A vízkivétel helyétől a főcsatorna régi dunamederben halad, majd az ármentesített területre lépve, egymástól többé-kevésbé elkülönített völgyeken, Prigrevicától pedig a Mosztonga sekély és 60—160 m széles természetes medrében folytatja útját egészen Mileticsig, vagyis addig a pontig, ahol Délbácska középvölgye a Mosztongát legjobban megközelíti. Innen ennek a völgynek legmélyebb részeit követve Ruszki Krsztur alatt csatlakozik a régi Ferenc József csatornához (14), amelynek vonalát Szavino Szelőig megtartja. Szavino Szelőtől Verbásznak fordul, a község alatt eléri a régi Ferenc csatornát (13), ennek mentén az ún. Crna Burában halad és BácsGradisténél, — elhagyva a régi csatorna vonalát — egyenesen a Tiszára tör ki. A Tiszán túl, a Bánátban, Óbecsétől délkeleti irányban folytatja útját a csatorna. Kleknél keresztezi a hajózható Bega (Begej) csatornát (16), Botos felett pedig a Temest (Tamist). Innen tovább felhasználja a Brzava, majd a Terézia csatorna medrét és Versectől délnyugatra a csatorna nyomvonalán előforduló legnagyobb 22 m mély bevágással átszeli a potporanyi vízválasztót, l'otporany alatt aztán a Karas völgyében jut vissza a Dunához. A Duna—Tisza—Duna csatorna a Bácskában nagyobb részben az öntözést, a Bánátban a vízlevezetést szolgálja. A bezdáni vízkivételi helytől Délbácska középvölgyéig, Mileticsig, főként öntözővizet szállít, innen pedig a régi Ferenc József csatornáig, Szavino Szelőig, inkább vízlevezetés a feladata, Szavino Szelotól Verbászig, vagyis a régi Ferenc csatornáig ismét az öntözés dominál — mivel a levezetendő vizek nagy részét a régi Ferenc József csatorna Újvidék (Novi-Sad) felé elvezeti, — majd Veriásztól a Tiszáig a vízlevezetés. A Bánátban a Duna—Tisza—Duna csatorna a Begával való keresztezésig öntözőfőcsatorna, onnan a Dunáig elsősorban vízlevezető. A csatorna víztükörszélessége és mélysége — a különféle rendeltetésű és mennyiségű vízszállításoknak megfelelően — 32 m-től 150 m-ig, illetőleg 2,5 m-től 3,6 m-ig változik, de a meder mindenütt alkalmas 1000 tonnás uszályokkal való hajózásra {2. ábra). Vízerőhasznosítást egyelőre csak a tiszai duzzasztónál vettek számításba, *A zárójelben közölt számok az 1. ábrán. ill. az I. táblázatban feltüntetett számozásnak felelnek meg.
