Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - V. Rácz Iván: Új-Kína vízgazdálkodásáról. Első rész

•244 Rácz Iván II. ÚJ-KÍNA VÍZIMUNKÁLATAI 1. Történeti előzmények Avégből, hogy az ősi hagyományú kínai víziépítkezéseknek lassú fejlődését grafikonszerüen magunk elé képzelhessük, ismernünk kell ennek a fejlődést jellemző „görbének" néhány pontját. A következőkben néhány ilyen „pontot" kívánok csak megadni. A fejlődés — az írásos feljegyzések korát megelőzően — akkor és ott indult meg, ahol a természeti adottságok, a népsűrűség és a mezőgazdaság szükségszerű fejlesztése megkívánta az öntözőgazdálkodás bevezetését, az árvizek pusztító hatásának csökkentését, a vízi szállítások lehetőségének fejlesztését, majd a víz energiájának hasznosítását. 1. kép. 2000 éves öntözőcsatorna a Kínai Alföldön Photo 1. 2000 years old irrigation channel on the Chinese Plain Richthofen ismert ázsiakutató véleménye szerint a víziépítkezések kezdetét Kínában az öntözőberendezésekkel kapcsolatos munkálatok jelentik. Az öntözés tudománya azonban nem a most legsűrűbben lakott Kínai Alföldön fejlődött ki, hanem a kínai nép ősi hazájában, valahol Belső-Ázsiában, ahol öntözés nélkül lehetetlen a földművelés. Innen már az öntözésben jártas nép költözött jelenlegi lakóhelyére (1. és 2. kép). A kínai öntözések fejlődésére jellemző, hogy Li Ping kormányzó és mérnökfia már kb. 2300 évvel ezelőtt megtervezték és megépítették Szechwan tartományban, Chengtutól északra, a Min folyó mentén, a mintegy 300 000 ha kiterjedésű, jelenleg is üzemelő ún. Tukiangyien öntözőrendszert (3. és 4. kép). Még régebbiek azok az írásos adatok, amelyek először szólnak a nyilván árvízvédelmi célokból készült folyószabályozásokról. Kb. 4000 éves feljegyzések emleget-