Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - V. Rácz Iván: Új-Kína vízgazdálkodásáról. Első rész

Űj-Kína vízgazdálkodásáról 245 nek olyan folyószabályozási munkákat, amelyeket egy a Sárga folyó jelenlegi torkolata környékén levő, azóta — valószínűleg a Sárga folyó mederváltozása következtében — eltűnt folyón végeztek. Ugyanebben az időben már szervezett hivatalok építették és tartották fenn az ilyen műveket. A Kínai Alföld és a feléje siető folyók hálózata kiválóan alkalmas volt a belvízi közlekedés kialakulására. A természetes vízfolyásokból kiinduló öntöző2. kép. Lábbal hajtott szivattyú egy délkínai öntözőrendszerben Photo 2. Man-powered irrigation pump in South — China csatornák további lehetőséget biztosítottak a hajózás fejlődésére. A hajózócsatornák építésére vonatkozó első adatok a Han dinasztia idejéből, kb. 2100 évvel ezelöttröl, származnak. A Nagy Csatorna, amely kereken 900 km hosszú, és természetes vízfolyások közbeiktatásával több mint 1200 km hosszú belvízi összeköttetést létesít Peking és Hangchow között, sokkal később, több szakaszban épült. Az első szakasz, a Sárga folyó 1854 előtti medre és a Yangtse között, a VII. században épült. Második, északi szakaszát, amely a Veihoból indult ki és az előbbi csatorna északi végéhez, a Sárga folyó régi medrénél csatlakozik, Kublaj khán, egyben kínai császár, utasítására építették a XIII. században, néhány évtizeddel a magyarországi tatárjárás után. A legdélibb szakasz, amely a Yangtse folyónál csatlakozott az addig elkészült szakasz déli végéhez és meghosszabbította a Nagy Csatornát Hangchowig, a Ming dinasztia idején, a XV. században épült.