Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - III. Nagy Béla: Nehézipari üzemeink belső vízgazdálkodása

20 Nagy Béla Vegyi szempontból nem kívánatos a lebegő szerves anyag, mert ha tartályokban és a vezetékek holtvizű szakaszaiban lerakódik, rövid idő alatt bomlásnak indul. Az ilyen víz általában nem alkalmas vegyi jellegű gyártási folyamatok vízigényének kielégítésére sem. Nehéziparunk részére általában nem megfelelőek a kimutathatóan lúgos vagy savas szennyezettségű vizek, mert mind a csőhálózatot, mind a berendezéseket tönkreteszik. Hidegüzemekben a víz keménysége általában nem játszik szerepet. Melegüzemeinkben azonban kívánatos, hogy a víz minél lágyabb legyen, mert a változó keménységet okozó elemek már aránylag kis melegedés esetén is bevonatokat képeznek, ami a rendeltetésszerű használatot károsan befolyásolja. Csöves hűtőrendszerrel működő melegüzemekben a 20—25 n° keménységű víz általában még kezelés nélkül, a 30—35 n° keménységű víz azonban már csak kellő megfontolás mellett, a hűtőberendezések túlméretezésével vagy különleges kialakításával használható. Ennél keményebb víz általában nem felel meg. A korszerű csöves hűtőrendszerekhez lágy vízre van szükség. Kívánatos tehát, hogy a felhasználandó nyers víznek mind az állandó, mind a változó keménysége minél kisebb legyen, mert a lágyítás vegyszerköltsége legalábbis egyenesén arányos a nyersvíz keménységével. A beruházási és fenntartási költségek szempontjából legjobb, ha a víz kielégíti az ivóvíz követelményeit is. így nem kell két különálló hálózatot építeni és üzemben tartani, ami — különösen régebbi ipartelepen — sokszor elhelyezési nehézséget is jelent. Ez a kívánalom azonban általánosságban ellenkezik az ivóvízellátási, sőt a népgazdasági érdekekkel. 11 íímérsékleti követelmények Erre a kérdésre látszólag igen egyszerű a felelet: a hidegüzemeknél a hőmérséklet tetszőleges lehet, a melegüzemeknél pedig a víznek minél hidegebbnek kell lennie, mert a hűtés annál hatékonyabb. A hidegüzem szempontjából tetszőleges melegnek két feltétel szab határt: a víz nem lehet olyan meleg, hogy a dolgozókat leforrázza vagy hogy a hálózatban, az egész vízellátó rendszerben a mész-szénsav egyensúlyi állapot megbomolhassék. A hűtési célokra használandó víz legalacsonyabb hőfoka +1 C° körül lehet, mert a földbe fektetett csöveknél közelítően izotermikus áramlással számolhatunk, a magasvezetésű csövek hőszigetelése pedig minimális áramlási sebesség mellett is elegendő védelmet biztosít. A legmagasabb hőmérséklet a keménység és az elérendő hűtési érték függvénye. A hőtendő közeg hőfoka szokványos kivitelű hűtőberendezéseknél 5—10 C°-kal magasabb, mint a hűtő közeg hőmérséklete. Például 25 C° hőmérsékletű hűtött gáz elérése érdekében legfeljebb 20 C" hőmérsékletű hűtővizet lehet használni. Ha ilyen hőmérsékletű víz nem áll rendelkezésre, számolnunk kell vele, hogy a gáz páratartalma magasabb, ebből kifolyólag az égéshője alacsonyabb lesz. Ebben az esetben tehát elég tág határok között lehet megalkudni. Más a helyzet azonban pl. a falazat hűtésénél. Hőelvonás tekintetében elméletileg és gyakorlatilag is közömbös, hogy pl. 20 és 30 C° vagy 50 és 60 C° közt melegszik fel 10 C°-kal a víz. De ha figyelembe vesszük, hogy 60 C°-nál