Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - III. Nagy Béla: Nehézipari üzemeink belső vízgazdálkodása

Nehézipari üzemeink vízgazdálkodása •l'y Vízfogyasztási normákról ezek szerint aligha beszélhetünk, az irányszámok (normatívák) szerepét azonban nem szabad lebecsülnünk, mert előzetes számításainkat meggyorsítják és tájékoztató ellenőrzést adnak. Bizonyos normatívák összeállítására már néhány évvel ezelőtt sor került és az adatok ajánlott szabványban napvilágot is láttak (MNOSZ 15090—52 R). A szabvány távolról sem tekinthető véglegesnek. Kiegészítéséhez és módosításához kívánatos a részletes üzemi adatok begyűjtése. Minőségi követelmények A nehéziparban a víz minőségi kérdésével a legutóbbi időkig általánosságban nem foglalkoztak. A magángazdaság szempontjából érthető volt az üzemeknek az a törekvése, hogy ideális minőségű víz korlátlan mennyiségben, a közelben álljon rendelkezésre, a vízellátási üzem tehát csupán a víz emelésére terjedjen ki. Legyen tehát a víz hőmérséklete alacsony, keménysége a legkevesebb, hordalékot, lebegő anyagot ne tartalmazzon, mert így nem terheli a termeivényt az ülepítés, derítés és esetleges hűtés költsége, elmarad továbbá a kezelőszemélyzet költsége is. Ez az eszményi állapot lenne természetesen az üzem szempontjából ma is a leggazdaságosabb és legegyszerűbb. Vízkészletünk elégtelensége és ipartelepeink általában nem ideális települése azonban szükségessé teszi, hogy a minőségi kérdéssel kissé részletesebben foglalkozzunk, s még a látszólag gazdaságtalan megoldásokat is megvizsgáljuk annak érdekében, hogy az ipartelepek vízellátása nemzetgazdaságunknak összességében a legkevesebb kiadással járjon. Az az általános követelmény, hogy az ipari víz ne legyen hordalékos, minden vonatkozásban fennáll. A mozgó vagy forgó alkatrészekkel érintkező hordalékos víz nagymértékű mechanikai elhasználódást okoz, a szivattyúkat igen rövid idő alatt használhatatlanná vagy gazdaságtalanná teszi. A kisebb áramlási sebességű helyeken a hordalék lerakódik, szűk keresztmetszetet okoz. Az ipari víz általában nem tartalmazhat 300 mg/l értéknél nagyobb mennyiségű lebegő szilárd anyagot. Ez a követelmény azonban egyszerű berendezésekkel kielégíthető. Egyes célokra a 300—2000 mg/l lebegő anyagtartalmú víz is beavatkozás nélkül felhasználható (pl. salakgranuláláshoz, hűtőgödrökhöz, salaknedvesítéshez vagy szállításhoz, tűzoltáshoz, flotáláshoz vagy szénmosáshoz), tekintet nélkül a szennyezettség mértékére vagy minőségére. Az ennél szennyezettebb víz azonban már sehol sem alkalmazható, mert a hálózat eldugulása elkerülhetetlen. Az említett szennyezettségi értékek nagyságrendjének érzékeltetésére megemlítem, hogy a Duna Budapest alatt alacsony vízállásnál kb. 100 mg/1, árvízkor kb. 1100 mg/I lebegő anyagot mozgat. A lebegő szilárd anyagot meg kell vizsgálni strukturális és vegyi szempontból. Strukturális szempontból nem kívánatos a rostos anyag, mert a rost a szűk keresztmetszeteken, pl. a porlasztókon, fennakad és az üzemet is veszélyeztetheti. A kolloidméretű és tulajdonságú anyag üzemeltetés szempontjából általában nem veszélyes, mert a forgó alkatrészekben sem okoz kárt. A kolloid szemnagyságú, de kristályos jellegű lebegő alkatrésszel szennyezett víz csöves vagy permetező hűtőberendezésben minden további nélkül felhasználható — a vezetéket tisztán tartja, vagy minimális mértékben koptatja —, de lia forgó alkatrészekkel érintkezik, káros alakváltozásokat okozhat. 2*