Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - IV. Marjay Gyula-Oroszlány István-Wellisch Péter: A barázdás öntözés vízadagolásának megállapítása

•218 Marjai—Oroszlány—

Wellisch igen jól kiegyenlíthetők voltak. A kapott egyenesek iránytangense l/n, tehát л-t ezzel már meghatároztuk. Az n ismeretében m könnyen meghatározható. Most már felhasználhattuk m számításához a 100 m-nél rövidebb barázdák, valamint a 100 m hosszon felüli barázdaszakaszok adatait is. A (4) kifejezés alapján: A baloldal értékét minden £-re (20, 30 ... m) kiszámítottuk és minden barázdára vettük ezek átlagát. így a vizsgált barázdákra megkaptuk az a q

m átlagos értékét. Ezeket ismét redukáltuk, azaz mindegyiket elosztottuk az ugyanazon talaj adottságokra (azonos V) kapott valamennyi aq

m érték átlagával. Az így redukált értékeket q függvényében logaritmus hálózatban felrakva és egyenessel kiegyenlítve határoztuk meg m-et. Az m és n ismeretében minden barázdában 10 m-enként meghatározható a értéke (a

2

0, a

3

0 . . . ) : X a = q

m t" valamint az egy barázdában mért a értékek átlaga is: - _ «20 «30 + • • • z ahol z a vizsgált a értékek száma. Ezután a V

t függvény 30, 60 és 120 percnél mért értékeit tekintettük. Kiszámítottuk az azonos V-hez tartozó a értékek átlagát és felraktuk V

3

0-at, V

6

0-at és V

12

0-at ezen átlagok függvényében. A kiegyenlítés három párhuzamos egyenest adott. Közös iránytangensük meghatározza az r kitevőt. A tengelyből levágott darabok kiegyenlítése szolgáltatta p és К értékét. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az m meghatározásra közölt módszerünk csak akkor alkalmazható, ha a kísérleteinknél a q hozamot a talaj minőségétől függetlenül választottuk meg. tehát q nem függ a V, függvény alakjától. Ellenkező esetben, ha pl. nagyobb víznyelő képességű talajokon, általában nagyobb vízhozamot adagoltunk (ami egyébként megfelel az öntözési gyakorlatnak), ez a módszer hamis eredményre vezetne. Ebben az esetben célravezető, ha az tn értékeket egyszerre egyenlítjük ki q és V

3

0, illetve V

6

0, V

12

0 függvényeként, és így egyszerre határozzuk meg m és r értékét. Megjegyezzük, hogy ezt a kettős kiegyenlítést ellenőrzésképpen mi is elvégeztük és ugyanarra az eredményre jutottunk, mint az előző módszerrel. A leírt módszert alkalmazva, feldolgoztuk mérési adatainkat s ennek eredményeként a helyszíni viszonyainkat jellemző következő értékeket kaptuk: n = I ; p = I ; r = — ~ ; Я = 239 ;